Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Október 20

Egyszer hirtelen felriadtam. Meg akartam nézni az időt. 5:26, október 20. Megnéztem az smseket, de tegnap egy szót se írtam Cortezzel. Mire felfogtam, hogy az egészet csak álmodtam elkezdtem sírni. Annyira sírtam, hogy Ricsi bejött és a tőle megszokott módon megkérdezett
- Neked meg mi a franc bajod van?
- Ezt a fiúk nem érthetik- szipogtam
- Nekem 8, de kicsit halkabban sírj- mondta és itthagyott
Na kösz

Írtam Reninek, aki írta, bogy sajnálja. Hát én is így éreztem.

Nem volt kedvem semmihez

A suli előtt már mindenki ott volt. Én befelé indult volna, amikor a többiek utánam szóltak. Én csak megráztam a fejem. A teremben zenét hallgattam, közben csak agyaltam.

Cortez egyedül jött be a terembe és kicsit zavarodottnak tűnt. Úgy nézett ki, mint én reggel. Furi

-Szia- fordultam hátra hozzá
-Szia- mondta- mostmár hozzám szólsz vagy még dühös vagy?
- Nem voltam dühös, csak rosszul jött ki
- Mindig?
- Mire célzol?
- Arra, hogy Lizával összevesztél, utána Kingával, utána Ricsivel és velem. Mindenkivel akinek fontos vagy. Mostanában csak azzal a Neményi gyerekkel és a moly csajjal lógsz.
- Mert úgy érzem cserdben hagytak. Teljesen egyedül érzem magam és senki nem ért meg. Csak Renivel tudok beszélni meg a nagyiddal, de Liza miatt mostmár hozzátok se mehetek. Nekem is kellenek barátok.
-Én itt vagyok neked
- De az úgy nem ugyan az. Rád nem tudok úgy nézni...
- Miért?
- Nem értenéd
- Nem vagyok hülye
Nem akartam tovább társalogni
Szerencsére becsöngettek

- Pósa a táblához, a többi olvassa a szöveggyűjteményt

Szerencsére Ricsire gondolt, aki karót kapott. Ijj...

Ricsi és Liza szakkörön voltak, így Cortezzel együtt sétáltunk haza. Szakadni kezdett az eső. Mikor mentem volna be rájöttem, hogy Ricsinél van a kulcsom. Már nagyon eláztam. Cortez lépett ki a házukból és beráncigált.

-Vetkőzz le!- kiálltott rám mire én elhúztam a szám- Nem muszáj előttem, ha nem akarsz, de meg fogsz fázni
Levettem a pólóm és a farmerom előtte. Kicsit elpirultam. Dobott nekem egy sima fekete pólót. Csak úgy csüngött rajtam. Jó én 153 cm vagyok ő pedig 180. Adott még egy rövid focinadrágot, amit meg tudtam kötni, így nem esett le rólam. Dideregtem. Hirtelen melegséget éreztem. Megölelt

-Mostmár jobb?- kérdezte, miközben belepuszilt a hajamba
- Most is álmodok, vagy ez a valóság?
-Próbáljuk ki- mondta majd megemelte az állam és közel hajolt hozzám. Megcsókolt. Utána újra és újra. Egyszerűen imádom
-Mostmár sokkal jobb- súgtam neki oda- De most mi lesz?
- Majd kiderítjük- mondta lazán

3 órán át csak beszélgettünk. Jól esett, hogy meghallgat. Kicsit romantikáztunk is. Szeretem. És szerintem ő is engem. Remélem tartós kapcsolatunk lesz.

-Szeretlek- mondta én pedig meghökkentem. Úristen. Tényleg szeret.
-Én jobban- ugrottam a nyakába. Egyszerűen imádom és nem tudok betelni vele.
- Jobb lenne, ha titokban tartanánk a nyárig- mondtam
- Mint a filmekben?- kérdezte röhögve
- Ha Liza és én kibékülnénk akkor ne érje akkora sokk. És nem akarom, hogy mindenki minket utáljon, vagy nézzen le. Te népszerű vagy a lányok körében én meg a fiúknál
- Melyik fiúnál vagy népszerű? Leverem- ezen a kijelentésén elröhögtem magam

Kopogásra lettünk figyelmesek én pedig bemésztam az ágy alá

- Szia Liza
- Hali tesó. Ki van itt nálad?
- Öhm.... Csak sorozatot néztem
- Megint azokról a dögös csajokról?
- Nem!
-Mindegy. Emmával mi a helyzet?- itt elkerekerekedett a szemem
- Megvan.
- Hiányzom neki?
- Szerintem ja
- Mit tegyek?
- Mondjuk kérj bocsánatot?
- Holnap beszélek vele
- És ha kibékültök akkor újra élni fognak a szabályaitok?
- Hát én nem szeretném ha vele kavarnál
- Nem érdekes. Most menj ki kérlek.
- Felőlem- forgatta meg a szemét Liza

Kimásztam az ágy alól és csak nevettem. Cortez meg azon nevetett, hogy én nevetek.

Így telt a legszebb hétfőm
Imádom őt és soha nem akarom elveszíteni.