Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Szeptember 1-2

Tizedikesek lettünk. Fura ezt így kimondani. Cortezzel most nagyon jól megvagyunk. Egy felejthetetlen nyáron vagyunk túl. Júniusban kiutaztunk a Balatonhoz. Júliusban Amerikát jártuk körbe. Augusztusban csak úgy élveztük egymás társaságát. Kingával és Renivel nagyon sok időt töltöttem. Igazából mi Kingával próbáltunk neki segíteni, hogy be merje vallani az érzéseit Ricsinek. Nagyon béna. Én ennél talpraesettebb vagyok. Reggel még jó idő volt ezért egy egyszerű fehér toppot vettem fe szaggatott farmerrel és vettem fel egy kardigant. A hajam be lett festve. Cortez csinálta. Mindjárt mutatok róla egy képet

Eddig sötétbarna hajam volt. Cortez szerint a szőke haj jobban illik a zöld szememhez. Cuki.

A motorral jött értem. A nyáron megvettük. Senki nem ülhet rajta csak ő meg én.

Wow. Nagyon jól nézett ki. Sötétbarna haja kicsit kócosan állt. Pilóta napszemüveg volt rajta.

- Szia- köszöntött egy hosszas csókban
- Szia, mehetünk?- vettem fel a sisakot
- Ahogy szeretnéd- jelentette ki, majd felvette a sisakot

A suli előtt mindenki megbámult minket. Fokozni akartuk a dolgokat, ezért átölelt, majd hosszasan megcsókoltam. Mindenk füttyögött és tapsolt. Kicsit zavarban voltam

- Antali-Kelemen, Pósa akadjatok el egymástól és nyomás a termbe- ordított Máday. Már hiányzott.

Ma csak ofőnk volt és Haller folyton diktált. Már leszakadt a kezem.

Suli után mekizni mentünk. Vagyis én és a balhés négyes. Elmesélték, hogy bandát alapítanak.

- Már csak egy trobitás kell- mondta izgatottan Dave
- Én csak zongorázni tudok- mondtam mire a három fiú elképedt. Most mi van?
- Ezt eddig miért nem mesélted?- kérdezett fürkészve a barátom
- Nem kérdezted- vágtam rá

Igazából ennyi volt a mai nap. Mesélte még este Cortez, hogy valami csaj lett az új tag. Azt mondta valami Viki és hogy nagyon menő meg szép. Leraktam a telefont. Nem hittem el, hogy a barátom egy másik lányról beszél nekem. Szerintem ez pofátlanság.

Szeptember 2
  
Reggel Cortez nem várt rám. Furi volt. Legyalogoltam a sulihoz. Ott állt majdnem mindenki az osztályból. Cortez is. És a kör közepén egy punk lány állt és Cortezt ölelgette. Idegesen mentem oda. Nem vagyok féltékeny típus, de azért van határ

-Sziasztok- köszöntem ingerülten
- Szia Emma- köszöntek a többiek. Cortez hallgatott.
- Vártalak reggel- fordultam hozzá. Mindenki elhallgatott
- Ez meg ki és mit akar a pasimtól- mondta a punk én meg lélekben összetörtem
- Meg...meg...megcsaltál?!- mondtam könnyeimmel küszködve- soha többé ne szólj hozzám, ne írj és ne keress! Végeztünk!- fejeztem be, majd hazafelé vettem az irányt. Teljesen összerörtem. Nem tudtam feldolgozni. Mintha megszűnt volna körülöttem a világ. Rendbeszettem magam és visszaindultam. Már láttam a többieket. Jól elvoltak . Én pont akkor léptem az úttestre. Hallottam ahogy kiabálnak de nem értettem aztán. Csatt. Nem tudtam megmozdulni, megszólalni. Éreztem, hogy valaki a karjába vett. Mindenki kiabált. Hallottam, hogy Vikit elzavarják. Cortez beszélt hozzám
- Itt vagyok kicsim. Minden renben lesz. Szeretlek.
Éreztem az érintését. Ez volt az utolsó dolog amire emlékeztem