Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Szeptember 29

Új nap. Új én. Új korszak. Valahogy ki fogok lábalni ebből. De idő kell.

Reggel a barna(!!) hajamat kivasaltam. Felvettem egy egyszerű kockás inget, fekete farmerrel. Egy fekete bakanccot vettem fel és kész is voltam. De mielőtt indultam volna pekötöztem a két csuklómat :(

A suli előtt már páran ott álltak. Zsolti, Dave, Ricsi és Kinga voltak ott. Én is odamentem.

- Sziasztok- köszöntem oda nekik és levettem a napszemüveget

- Ki vagy te és hol van Emma?- poénkodott Zsolti

- Hát ez az új énem. Így érzem jól magam
Ebben a pillanatban megláttam Cortezt amint jön le a dombról. És egy lányt átkarolva nevetgéltek. Én inkább bementem

- Skacok nem baj ha...- kezdtem

- Menj nyugodtan- mondta Dave én pedig hálásan biccentettem.

Bementem a terembe ahol a rockerek valami zenét üvöltettek. Gábor és Jacques valami szókirakóssal játszottak.

Én leültem a helyemre és csekkoltam az instát. Na jó. Túl sok mindent hagytam ki. Tehát ez a csaj valami amcsi barinő. Még sose láttam. Gondolom látogatóba jött. Lizi és az a-s lányok a héten odavannak valami szállodában. Virág vega lett. Reni és Arnold nincsenek olyan jóban. És a többiek is élik az életüket. Nekem is ezt kell tennem.

10 perccel később bejöttek a többiek. Cortez megállt a padom előtt és végigmért. Megakadt a szeme a csuklómon.

Dühösen nézett rám. Én meg álltam a tekintetét. Vagy 2 percig álltunk így, majd elővettem a telefonom és bedugtam a fülesem. Cortez lemerevedve állt. Nem szólalt meg. De éreztem, hogy dühös.

Rajz óra lesz. Vladár meg én nagyjából jól kijövünk. Mondjuk azt, hogy én megrajzolom amit kér, ő pedig ad rá egy 5 vagy egy 4.

Ma szabadon rajzolhattunk

Egyszer hátrafordultam. Cortez egy embert vázolt fel. Nem tudtam, hogy mi lesz ebből.

Vladár felmutatta a rajzokat. Ma nem volt Aronold. Reni. Gábor és Jacques rosszul lettek óra előtt. Robi és Andris meg csak úgy hazamentek. Virágról meg senki nem tudott semmit.

Enyém:

Kingáé:

Zsoltié:

Ricsié:

Dave:

És végül Cortezé:

Mikor megláttam a rajzát egyből  felismertem magam és őt. Ezt nem teheti velem.

Hátrafordultam könnyes szemmel és mélyen a szemébe néztem. Mikor meglátta, hogy nézem közelhajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Ezt nem csinálhatod. Én...én nem vagyok olyan mint a többi lány. Én né..néha elég hülyén viselkedek. Ne...neked olyan kell, aki normális

Egy ideig döbbenten nézett rám, majd elnevette magát

- Csak el tudom dönteni, hogy én téged kedvellek vagy nem

Közben kicsengettek. Én kimentem a mosdóba, hogy rendbeszedjem magam. Cortez az ajtó előtt várt. Mikor kiléptem, a falhoz szorított.

- Miért?- kérdezte tőlem

- Mit miért?

- A csuklód... Ne csináld már. Meg akarsz halni?

- Abban a pillanatban ez volt a legjobb döntés. Aztán megbántam

- És ha bajod esett volna? Én nem élném túl

- Neked ott van az a cuki amcsi lány, aki szép, csinos és teljesen megért téged

- Tessék?

- jajj ne add itt az ártatlant. Láttalak titeket reggel. De nem érdekel. Én is tovább léptem...

Ekkor elengedett. Dühös volt. Én is. De nem akartam nélküle élni nélküle.... Úristen. Mi lenne velem nélküle?