Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Szeptember 3

Edina vigyorogva nézett rám.  Már csak ez kellett ide. Fel segített a földről, majd karon fogva engem rohanni kezdünk. Biztos van valami hátsó szándéka, de akkor csak a biztonságom érdekelt. A rendőrségen feljelentettem Viktoriát, az én és Cortez nevében is.

- Tudd meg még mindig nem bírlak, de nem hagyhattalak ott. Ne képzelj többet a dolgokba- és már ott is hagyott.

A telefonom csörögni kezdett. Anya volt az.

- Anyu? Minden rendben?

- Kincsem, ne haragudj de nem bírom tovább abban a házban. Ricsike majd vigyáz rád, de én elmegyek. Nagyon szeretlek titeket, de nem megy. Sajnálom- rakta le a telefont. Igazából nem hatott meg annyira, mint ahogy hittem. Anya eddig sem volt nagyon benne az életemben, csak mint egy gondviselő.

Inkább elmentem Kingáékhoz és beszöktem Cortezhez. Még nem aludt. Olyan volt mint aki csak rám várt volna. A szeme csillogott mikor meglátott. Odamentem hozzá és egy gyors csókot leheltem a szájára, de neki ez nem volt elég. Egy hosszú, szenvedélyes csókba vont. A derekamon tartott keze át vándorolt a fenekemre, amibe belemarkolt. Erre én felsóhajtottam. És ez után olyan dolog történt ami csak ránk tartozik🤫