Csak egy tanár... vagy mégis több...

7.rész

Louis:

Miért telik az idő ilyen gyorsan?

Szinte észre sem vettem, hogy ennyit... beszélgettünk. A telefonom le volt némítva, így is csak véletlen néztem rá az időre. Rengeteg üzenetem jött anyától, de hál' istennek van kifogásom.

Az én szerencsém is olyan, hogy semmilyen, valahol elhagytam, szerintem már mikor megszülettem. Szóval igen, semmi szerencsém nincs és emellé még kibaszott béna is vagyok.... Vettem fel a cipőmet és megbotlottam, de úgy hogy még véletlenül se tudjam megtartani az egyensúlyomat és Harry karjai közé estem.

Átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához. Csak néztünk egymás szemébe, és akartam sem tudtam volna másfele nézni... de mégis, az ajkai túlságosan csillogtak, az összes figyelmem arra irányult. Meg akartam csókolni, pedig tudtam, hogy nem szabad. Talán erre mondják azt, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb. Észrevétlenül kerültünk közel egymáshoz, végül az ajkaink megtalálták egymást. Édes, lassú csók volt... de tiltott. Talán a világ végezetéig is Őt akartam volna csókolni, de mégis gondoltam kellett a jövőmre.

Ha ezt bárki megtudja, Harryt feljelentik és ezt meg pont elég ok arra, hogy megszakítsam a csókot.

Nem mondtam semmit, csak elrohantam. Nem lakok messze Harrytől, de mégis olyan volt, mintha több mérföldet futottam volna le sprintben. A könnyeim patakokban folytak, megállíthatatlanul, mert...

Beleszerettem a tanáromba.

Harry:

Megcsókoltam az egyik diákom...

Az érzés, amit éreztem leírhatatlan. Nem azért mert Ő egy fiú, hanem... mert életen első olyan csókja, ahol igaz érzelmeim vannak és józan vagyok. Igaz érzelmek... nem tudom, hogy igazán mik ezek az érzelmek, de abban biztos vagyok, hogy jók. A szívem hevesebben ver, ha a közelében vagyok és mindig csak mosolygok, ha rá gondolok.

Elváltunk egymástól, adott még egy utolsó puszit, majd elrohant. Percekkel később még mindig ott álltam és nem értettem semmit.

Őrlődnöm kéne, szinte fel kéne robbannom, de mégsem... semmi. Vagyis a semmi ide túlzás... Inkább valami furcsa...

Másnap nem jött suliba. Egész nap őt kerestem, de sehol sem láttam. Az utolsó órám az ő osztályával volt és még akkor is reménykedtem, mikor már eltelt az órából negyed óra hogy csak késik az óráról és csak a tekintetemet kerülte el egész nap. Elengedtem őket hamarabb, de Niallt bent tartottam.

- Louis miért nem jött?

- Nem tudom, a tegnapi üzeneteimet sem látta, most suli után átmegyek hozzá.

- Megírnád majd hogy hogy van?

- Írjon rá ön. Mert vagy egy olyan sejtésem nem jó kedvéből nem jött. – nézett mindent tudóan a szemembe.

Én nem akartam semmit sem elrontani, nem akartam megbántani, semmit sem akartam... csak azt a csókot. De azt nagyon.

Soha senkinél nem éreztem ilyet... pedig nem ma születtem. Sosem voltam szerelmes, még csak elképzelni sem tudtam, hogy milyen az... de kezdek rájönni, hogy ezt már csak múlt időben tudom mondani. Örülnöm kéne neki... örülnöm, hogy végre van valaki az életemben, akivel el tudom képzelni a jövőm, de nem lehet... nem örülhetek neki, még csak a gondolattal sem szabadna eljátszanom, mert Ő a diákom... a diákom, akiért szinte rajongok, a fura stílusa, néha bunkó viselkedése ellenére, és annak ellenére is, hogy Ő fiú.

Bár minden sokkal egyszerűbb lenne. Bár ne lennék a tanárja, bár könnyebben meg tudnám fejteni ezt a... szerelmet....

Ez nem lehet szerelem! Nem lehetek szerelmes a diákomba!

.

.

.

______________________________
Sziasztok

Meghoztam a legújabb részt. ÉS! Az ígért időpontban.  :)

Egyre komolyabb érzelmek "játszanak", szerintetek lesz valami komoly kettejük közt? ;)

Remélem tetszett.

Legyen szép napotok/ estétek.

Pusszanatás
Amand