Csak egy tanár... vagy mégis több...

3.rész

Louis:

A matek továbbra sem a kedvencem. Styles tanár úrral valahogy mindig sikerül összetűzésbe keverednem, és az a poén benne, hogy nem csak az óráin. Elég ha a folyosón meglát mellettem egy szemetet, akkor azért is én vagyok a hibás, és fel kell vennem más szemetét. És ezek csak a szünetek, a tesiről és a matekról még nem is beszéltem. Akkor szerettem a testnevelést, ha játszottunk, amit az előző tanárunk mindig megengedett, de az nem Mr. Stlyes volt. Ő nem ilyen. Minden órán minimum 10 kör futunk, vagy tornázzunk, és nyílván én mindegyiket utálom. Biztos vagyok benne, hogy van valami gondolatolvasó képessége, amivel meg tudja nézni, hogy ÉN mit utálok.

Őt is utálom, de ez már mellékes.

Péntek, utolsó óra matek, gondolom mondanom sem kell, hogy milyen fantasztikus. Mikor már rég otthon lehetnék és nézhetném A nagy pénzrablást, de helyette itt szopok matekon. Kurva jó. - elnézést kérek a csúnya beszédért, nem szoktam így beszélni...

- Sziasztok! - jött be a terembe Styles. - Kijavítottam a dolgozataitokat... annyira nem lettek rosszak... - mondta mosolyogva, majd rám nézett. Ha eddig nem tudtam volna, hogy 1-es, most a nézéséből megtudtam volna.

Miért érzem, hogy ebből nekem még bajom lesz?

Harry:

Eddig semmi bajom nincs a munkámban, kivéve 1 diákkal. Louis Tomlinson. Ő az, aki biztos vagyok benne, hogy azért született, hogy megkeserítse az első évemet.

Érdekes, hogy mindig akkor keveredik bajba, mikor én ott vagyok a közelében és mindig az én óráimon hisztizik. Megkérdeztem a többi tanárt, és csak nálam csinálja ezt. Minden kis szarért hisztizik.

- Gyerekek, álljatok tornasorba! 10 kör futással kezdünk, amíg lefutjátok, addig kitalálom, hogy mit csináljunk az óra további részében.

- Ezt nem hiszem el. - megpróbált suttogni, de nem jött össze neki

- Tomlinson! - kicsit hangosabban mondtam, mint ahogy általában beszélni szoktam, ezért kicsit mindenki megrezzent, kivéve persze őt. - Neked 15 kör. Ha továbbra is hisztizel 20 lesz. De ez a szám csak növekedhet.

- Látszik, hogy matek tanár. - suttogta Niallnek. Erre inkább már nem mondtam semmit, csak eleresztettem a fülem mellett. Úgyis lesz még alkalmam leszidni, főleg a matematika témazáró 1-ese miatt.

Aznap még volt egy matekunk együtt az osztállyal. Kiosztottam a dolgozatokat és mikor odaértem Louishoz, elmondtam neki, hogy óra után maradjon bent.

- Tomlinson. Óra után maradj bent. Beszédem van veled. - erre csak bólintott, majd mikor elmentem Niall elkezdett röhögni, igazán nem tudom min, de annyira nem is érdekelt.

Az egész óra azzal telt, hogy átnéztünk a TZ feladatait, de természetesen Louis nem figyelt. Minek is?

Vége lett az órának, azt hittem, hogy kimegy a többiekkel, de bent maradt Niallel együtt. A barátjára megvárta, amíg elmegy mindenki, majd ő is ment.

- Kint megvárlak. - megveregette Louis hátát, majd távozott.

- Louis a dolgozatod borzalmas lett. - kezdtem el

- Azta... köszönöm a felvilágosítást. Most már mehetek?

- Nem tűröm ezt a hangnemet! Segíteni akarok.

- Hogy jobb legyek matekból? - kérdezte hitetlenkedve, mire bólintottam. - Világ életemben hülye voltam a matekhoz.

- Ez biztosan nem igaz. Maximum nem volt jól elmagyarázva.

- Akkor eddig mindenki szarul magyarázott? - kérdezte kételkedve.

- Igen. De én elmagyarázom neked... persze csak ha hagyod.

- Okééé... Mikor? Most?

- Nem hetente kétszer délutánonként, vagy te jönnél hozzám, vagy én hozzád és akkor korrepetállak.

- Nekem nem kell korrepetálás. Köszönöm szépen. Szép hétvégét! - mondta és már indult is az ajtóhoz, de szerencsére gyorsabb voltam nála és megállítottam az ajtónál.

Túl közel kerültünk egymáshoz... túlságosan. Ott álltunk egymással szembe, és mintha megfagyott volna a levegő. Csak néztünk egymás szemébe, de ekkor - számomra - nagyon furcsa dolog történt. Elnyíltak az ajkai egymástól és csak azokat tudtam nézni. Hiába akartam magamra parancsolni, hogy nézzek máshova, nem ment, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre csak közelítek az ajakihoz. Nem, ez nem lehet. Ő egy fiú! És a diákom!

- A... akkor ezt majd még megbeszéljük. Szép hétvégét. - mondtam zavarodottan, majd a tanári asztalhoz léptem, Louis meg kiment az ajtón.

Mi volt ez az egész?

.

.

.