Harry:
Mindig is féltem a szerelemtől. Féltem, hogy fájni fog, hogy össze fog törni... de nem. A szerelem a világ legcsodálatosabb érzése. Okot ad, hogy mindennap küzdjek, felkeljek és csináljam a dolgom. Mikor beszélünk, vagy látom, akár csak pár pillanatra is, szebb lesz a napom.
Egy hosszú tanítás után, ahogy jövök haza, Lou épp telefonál, mert a következő fotózását beszélni le. Átölelem hátulról és belepuszilok a nyakába, mire Ő belekuncog a telefonba, majd miután lerakta, hosszan megcsókol, majd annyit mond, hogy: Végre itthon vagy.
Itthon... ha nem Louis mondta volna ezt, valószínű kiborulok, hogy hogy merte azt mondani, hogy itthon, mikor még csak alig volt itt párszor és nem is lakik itt... de Louis nem valaki más... Ő Louis. Az én... otthonom.
Louis előtt, ez a ház ahol éltem, tényleg csak egy épület volt, ahol tettem a minden napi dolgimat, de most hogy itt van, egyre több dolgát hagyja itt... ahogy illatgyertyákkal és fényképekkel rakja tele az egész lakást, már tényleg azt érzem, hogy otthon vagyok.
- Amúgy azon gondolkoztam... - húzta el a mondat végét és már tudtam, hogy valami rosszban sántikál. – Péntek délután nincs dolgod ugye?
- Nincs. Miért?
- Lesz egy fotózásom tőlünk egy pát utcányira. És mivel elég sokáig el fog tartani ezért arra gondoltam... - rám nézett csillogó szemekkel, majd folytatta. – Hogy eljöhetnél megnézni... aztán meg ott aludnál nálunk. Anya éjszakás. – belekortyolt a kávéjába, majd félénken ismét rám nézett. – Naaa?
- Persze, hogy megyek. – mondtam, majd felkaptam az ölembe és elvittem a kanapáig. Hosszan megcsókolt. – Dolgozatokat kell most javítanom, meg felkészülni holnapra. – raktam le. – Meg tudomásom szerint van neked is házid meg tanulnivalód... - pöcköltem meg az orrát.
- De Herrieh...
- Nemnem picim. Most nem csábulok el! Előbb a kötelesség aztán a szórakozás.
- Fú ez nagyon tanárosan hangzott. - forgatta a szemét.
- Ha elfelejteted volna, az vagyok.
- Jólvanna, Styles tanár úr. – nyújtotta rám a nyelvét durcásan, majd adtam neki egy homlok-puszit és belekezdtünk a munkánkba.
Louis:
Imádok Vele lenni, még ha csak dolgozik is, és épp nem figyel rám akkor is. Olyan kisugárzása van, amitől mindig jobb kedvre derülök.
Már rég befejeztük a dolgunkat és pihentünk. Csak feküdtem a mellkasán és úgy éreztem, hogy az összes problémám egyszerre szűnt meg.
De sajnos nem... elég nagy probléma adódhat abból, ha az ember lenémítja a telefonját és nem is nézi, hogy mennyi az idő.
Ránéztem a telefonomra... 6 óra! ...és egy pár nem fogadott hívás várt anyától. Kimentem a konyhába és gyorsan visszahívtam.
- Louis! Hol vagy már?!
- Bocsánat, csak elnéztem az időt.
- De hol vagy?!
- Máris indulok haza. – próbáltam kikerülni ezt a kérdést és inkább gyorsan leraktam.
Mit mondtam volna? Bocsi anya, de a matektanáromnál maradtam. Tudod, suli után mindig idejövök... jah meg amúgy Ő a pasim.
- Mennem kell. – mondtam szomorúan.
- Máris?
- Harry... már elmúlt 6 óra.
- Már? ... Oh... - nem mondott mást, csak átölelt. – Hazaviszlek.
- De...
- Megállok az utca elejébe. 7-kor megy a következő busz innen... – mondta volna, hogy megvárom és legalább addig is Vele vagyok, de anya más így is ideges. – Nem lesz semmi baj. Előbb utóbb csak elmondod neki, hogy van valakid. – próbált nyugtatni, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Persze... de mégis most hogy mondanám el?
- Hát, hogy még friss a dolog, nemrég jöttetek össze...
- Most ezt úgy mondod, mintha nem rólad kéne beszámolnom...
- Ahj Louis! Értsd jól!
- Jóna. – sütöttem le a szemem mosolyogva, mire megfogta a kezem. – De mi lesz, ha kiborul?
- Miért borulna ki?
- Hát... amiért nem mondtam el neki... meg mióta Troy lelépett Lottieval meg Darcyékkal... azóta hallani sem akar a párkapcsolatokról... még soha nem is beszéltünk arról, hogy mi lesz, ha nekem lesz valakim...
- Kicsim... akkor itt az ideje. Apukád...
- Nem az apám!
- Bocsánat... szóval mióta Troy lelépett, azóta eltelt 4 év...
- Tudom... - mondtam nagyon sóhajtva, s közben meg is érkeztünk.
- Minden rendben lesz. Higgy nekem! – mondta, két keze közé fogva az arcom, majd hosszan megcsókolt. – Majd írj, hogy mi volt. – kiszálltam az autóból. – Szeretlek Lou.
- Én is szeretlek Hazza. – adtam neki még egy csókot, majd elindultam a házunkhoz.
Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam.
- Kicsikém. – ölelt át szorosan anya egyből, ahogy beléptem. – Nagyon aggódtam!
- Semmi baj nem történt csak elnéztem az időt...
- Hol voltál? – kérdezte és tudtam, hogy már nem menekülhetek a kérdés alól.
- A... barátomnál... - mondtam félénken.
- A ba... barátodnál? – bólintottam. – Mi... mióta? – kérdezte lesokkolva, majd leültünk az asztalhoz.
- Még nagyon friss a dolog, nemrég jöttünk össze. – idéztem Harry szavait.
- Nahát... gratulálok. – vett egy nagy levegőt. – És mikor ismerhetem meg? – tudtam, hogy elkezdtek felszakadni az „apám" által okozott sebek, de mégis láttam a szemében az az anyai kíváncsi csillogást.
- Nemsokára. – mondtam kissé szomorú mosollyal... - Nemsokára...
Bár így lehetne...
.
.
.
_____________________________
Sziasztok
El is hoztam az ígért rész!
Hogy tetszett?
Egy hét múlva hozom a következőt, addig is vigyázzatok magatokra!
Pusszantás
Amand
YOU ARE READING
Csak egy tanár... vagy mégis több...
FanfictionKét különböző ember, két különböző lélek, mégis ugyanaz az érzelem. Az egyikőjük csendes, visszahúzódó és meleg. A másik mindig a központban van, hiszen tanár és világ életében azt tudta, hogy Ő heteró, egészen addig a bizonyos napig... ❗️Figyelmezt...
