Csak egy tanár... vagy mégis több...

1.rész

Louis:

Vége a nyárnak. Nem mondom, hogy egy hiper-szuper nyár volt, de nem volt rossz. Annyiból imádtam, hogy megtaláltam önmagamat. Már nem vagyok az a fiú, aki tavaly voltam, már nem érdekel más véleménye, csak az, hogy magamnak megfeleljek. Külsőleg és belsőleg is megváltoztam. Az eddigi kedvtelen és csak feketébe öltözött Louis eltűnt. Már felmerem magam vállalni. Színesen öltözködöm és már meg merek szólalni, el tudom mondani a saját véleményem.

Hatalmas nagy motivációs lökettel indultam neki az első napnak. Egy fehér inget és hozzá bő fekete farmert vettem fel egy converse cipővel, kiegészítőknek láncokat raktam a nyakamba és nadrágomra is, a gyűrűimet is felvettem és még egy fekete fülbevalót is raktam a jobb fülembe. Még tegnap este kifestettem feketére a körmöm, így azzal már nem kellett bajlódnom. Reggelizés után fogat mostam, majd beletúrtam néhányszor a hajamba és lecsekkoltam magamat a tükörben. Meg voltam elégedve a kinézettemmel, igaz kicsit egyhangúra sikerült a szett, de első nap csak nem mehetek szivárványos felsőben... majd eljön annak is az ideje.

Felkapva a gördeszkámat indultam el Niallhöz, aki két utcával arrébb lakik, de egész nyáron nem találkoztunk, mert a családjánál voltak Írországban.

- Louuuu – rohant oda hozzám és én időben leugrottam a gördeszkáról, hogy ne tanyáljunk el, és átöleltük egymást – Hiányoztááál!

- Te is nekeeem! – mondtam én is nyálas hangom és még percegik csak álltunk egymást ölelve – Ni, most már induljunk, el fogunk késni. Majd késünk mi még eleget, csak ne ma. – nevettem és ő is csatlakozott

Egészen a suliig beszélgettünk és még a suliban is, de valaki nekem jött.

- Baszd meg. – káromkodtam, ahogy a földre estem.

- Sajnálom, nem figyeltem. - mondta az ismeretlen és a kezét nyújtotta felém, de én csak félrelöktem. Nem kell a segítsége. - Bocsánat. - mondta halkan, mire csak legyintettem egyet és végre sikerült felállnom és leporolnom magam teljesen.

- Mindegy. – mondtam kissé mogorván és csak ekkor néztem a szemeibe.

Mintha egy teljesen más világba kerültem volna. Mintha elvesztem volna egy esőerdőben, ahol az indák fogva tartanak, és nem engednek el. Mintha ott maradtam volna örökre, abban pillanatban, elveszve a zöld szemeiben.

De vége lett... az indák szabadon engedtek és már itt sem volt. Eltűnt. Szertefoszlott, mint egy álom.

- Szóval ott jártam, hogy majd kapsz mama sütijéből... DE EZ MI A JÓ ISTEN VOLT EZ? – kiáltott fel Niall

- Mi? – kérdeztem, és csak ekkor vettem észre, hogy ég az arcom. Mi a fasz?

- Ez az egész? Fellökött az a csávó és utána konkrétan elvesztetek egymás szemében.

- Nem igaz. Csak egy geci volt, fellökött és már ment is tovább.

- Drága barátom, neked kimaradt az a közel egy perc, mikor csak néztétek egymást.

- Tudod mit... Menjünk a terembe!

- Erről még beszélünk... - mondta Niall, de ekkor én már méterekkel előtte jártam.

...

- Kedves gyerekek. – kezdett bele Zayn, az osztályfőnökünk – Hamarosan elmondom, hogy mik várhatók idén, de először had mutassam be nektek az új matematika és testnevelés tanárotokat. – ekkor láttam meg Őt, aki fellökött... akinek olyan szép szeme van. - Harry Styles személyesen. – mosolygott Rá Zayn, Ő csak integetett és mosolygott, úgy hogy megjelentek a gödröcskéi. Az első padban ülő kis kurvá... akarom mondani szép lányok „aranyosan" kuncogtak, mire én közel jártam hozzá, hogy elhányjam magam, de még időben rendeztem a vonásaimat. Pont addigra, mire Mr. Styles idenézett. Nem lesz ez jó...

Harry:

Mi történik már most? Még csak ez az első napom, de már felborul az életem...

Szeptember elseje van. Ma kezdem az iskolát, csak most már tanárként. Liam Payne, az igazgató irodája felé tartottam, hogy megkapjam az órarendem, és hogy beszéljünk egy keveset a munkáról, de annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy nekimentem egy diának. Nagyon flegma volt, amit csak egy kicsit meg is tudtam érteni... igaz, hogy én mentem neki, de azért csak nem érdemlek ilyen flegma stílust. Biztos, hogy Ő az iskola nagymenője, vagy valami olyasmi...

De a szeme... életemben nem láttam még ilyen szép kék szemeket, mint az óceán. Az óceán egy napsütötte reggelen...

De miről beszélek én? Ez csak két szem! És nem is lány szeme... egy fiú szeme! Egy olyan fiú szeme, aki valószínű, hogy a diákom lesz! Valami baj van...

...

Igen Ő a diákom. Még nem tudom, hogy hogy hívják, de azt már igen, hogy Zaynnek, a legjobb barátomnak az osztályába jár.

Kissé gyilkos szemekkel nézett rám, de mégis ott volt benne valami... kíváncsisság... vagy valami más?

Nem, nem. Harry, te heteró vagy! Ő a diákod! Te a lányokat szereted, a visszahúzódó, kedves lányokat... Ő valószínű mindennek az ellentéte... nem lesz ez így jó.

.

.

.