Csak egy tanár... vagy mégis több...

19.rész

Harry:

Olyan helyen álltam meg, ahonnan tökéletesen ráláttam a házukra, így megvártam amíg bemegy. Hazamentem és nem csináltam mást, csak vártam, hogy Louis írjon. Hál' istennek nem kellett sokat várnom, érkezett is az üzenet.

Nem volt semmi baj. Tök jól fogadta.

Én mondtam <3

Jah :) Majd holnap találkozunk. Jóéjt!

Jó éjszakát babám! Szeretlek! <3

Szinte azonnal írtam neki, de már nem nézte meg.

Az esti szív és a "szeretlek" üzenete is elmaradt...

Most nem fülig érő mosollyal mentem aludni... féltem. Mi van ha beleunt a várakozásba? Ha belefáradt a titkolózásokba? Ha már nem akar...

Ezekkel a gondolatokkal mentem aludni, vagyis alvásnak elég nagy túlzás lenne nevezni.

Másnap hatalmas karikákkal indultam el dolgozni „jó reggelt" üzenet nélkül.

- Louis maradj itt óra után! – mondtam, mint egy tanár, s így többiek nem tudnak komplikálni. Bár néha azt kívánom bár komplikálnának. – Mi a baj picim? – kérdeztem, mikor már ki ment mindenki és csak mi voltunk ketten.

- Fáradt vagyok... - mondta. Ez szemmel látható. Karikák a szemei alatt és nem egyszer alszik be órán is, vagy épp mikor nálam van, néha beszéd közben is. Sosem keltem fel, mert tudom, hogy most borzasztóan fárasztó időszakon megy keresztül. Érettségire készül, fotózások és még a magánéletét is próbálja úgy alakítani, hogy senki se sérüljön... és magát teljesen figyelmen kívül hagyja. – Harry... - a vállamra dőlt és elkezdett zokogni. – Én nem bírom... tényleg nem... azt érzem, hogy minden összedől, minden sok... és – nem bírta tovább mondani elcsuklott a hangja és csak zokogott.

Perceken keresztül nem mondtam semmit, csak öleltem.

- Menjünk haza.

- De nekem még van 3 órám.

- Mennyi?!

- 3.

- Nem csodálom, hogy ki vagy merülve. – adtam egy csókot a homlokára. – Zaynnel leigazoltatom. Gyere velem haza.

- Nálad is aludhatok?

- Egyértelmű. – pusziltam meg.

Megvártuk, amíg becsengetnek, majd kilopóztunk a kocsimhoz és már mentünk is haza.

Lefürödtünk egy nagy kád vízbe, majd úgy ahogy voltunk anyaszült meztelenül bebújtunk az ágyba. A mellkasomra hajtotta a fejét és szerintem két perc sem telt el, már az egyenletes szuszogását hallottam.

Végre pihen egy picit a teste és a lelke is.

Louis:

Annyira nem éreztem, hogy valaha is vége lesz ennek. Olyan volt, mintha beleragadtam volna egy sötét szobába, amiből nem nyílik egy ajtó sem... de nyílt... csak a kulcs hozzá Nála volt... megmentett.

Kiborultam, kijött belőlem az elmúlt hónapok fáradalma. S ahogy elindultunk haza, kb minden kiesett. Egy-két pillanat rémlik, de nem sok... csak az, hogy ott vagyok a meleg ágyban, Harry mellett és végre alszok.

Nem tudom, hogy mikor kelhettem fel, de úgy éreztem magam, mint aki téli álmot aludt.

Nem csináltam semmit, csak néztem Harry arcát, az utcai lámpák tökéletesen megvilágították. Nem tudom, hogy hogy lehet, de azt érzem, hogy egyre jobban szerelmes vagyok. Tegnap este azt hittem, hogy minden szétesik és ott jártam, hogy feladom... de Harry nem adott fel, nem engedett el...

- Szép vagyok picim? – kuncogott, én meg elpirulva bújtam a nyakába.

A hátamra fordított, majd lágyan elkezdett csókolni. Hamarosan egyre hevesebb lett a csókunk és egyre melegebb is lett a szobában. A lábamat a dereka köré csavartam, minél közelebb akartam érezni magam hozzá.

- Herrieh... - a meztelenségünknek köszönhetően is, pillanatok alatt olyan izgalmi állapotba kerültem, hogy alig tudtam beszélni. – Herriehhh.... énh... énh... akaromh. – lefagyott.

- Biztos vagy benne? Én tudok még várni. Addig várok rád, ameddig csak szükséges.

- De én nem akarok tovább várni. – nem engedetem, hogy bármit is mondjon, hevesen megcsókoltam és azzal a lendülettel meg is fordítottam a helyzetünket.

Én kerültem felülre és a csípőmmel kör-körös mozdulatokat írtam le Harry ágyékán. Nem sokáig tartott ez a pozíció, ugyanis Harry túlságosan is domináns és meg túlságosan is alárendelt... tehát hamarosan újra én kerültem alulra, de az ajkai már nem a számat kényeztették, hanem a nyakamat, majd a mellkasomat és hamarosan a hasamat is.

A combjaimat markolászta, s végül az ajkai azokat is megtalálták. Én már ekkor rendesen szenvedtem a vágytól, de ekkor Harry egy hírtelen mozdulattal megfordított és felhúzta a térdeimet. Egy pillanatot sem várt a nyelve már az ánuszomat kényeztette. Ki akartam egyenesíteni a kezemet, de ahogy a nyelve hozzám ért, mintha minden erő elhagyta volna a testemet és szinte darabjaimra hullottam.

A nyelvéhez csatlakozott egy, majd két ujja, s mikor már szinte könyörögve kértem a harmadikat, visszafordított az „eredeti" pozíciómba. Elővette a fiókból a síkosított, s bekente mind a három ujját, majd lassú mozdulattal belém tolta. Lágyan csókolt, s közben az ujjait felváltotta a makkja.

- Készen állsz? - nézett mélyen a szemembe.

- Ah... aha... - a karjaimmal a nyakát öleltem a lábaimmal meg a derekát.

S azon az éjszakán, vagy hajnalon, izzadtan, gyönyörbe temetkezve menekültünk meg minden egyes kíntól.

.

.

.

_____________________________
Sziasztok

Itt is lenne az új rész!
Hogy tetszett?

Egy hét múlva hozom a következőt! ;)

Vigyázzatok magatokra!
Pusszantás
Amand