Csak egy tanár... vagy mégis több...

8.rész

Louis:

Beleszerettem a tanáromba.

Beleszerettem... ez már fix.

Örülnöm kéne, hogy végre szerelmes lettem, hogy végre találtam valakit, akit tudok így szeretni. De nem vagyon tőle boldog, mert Ő a tanárom, én meg a diákja. Bárcsak úgy tudnék rá tekinteni, mint a többi tanárra.

Bár, csak egy tanár lenne és semmi több.

- Louuuuis! - rontott be a szobámba Niall. - Miért nem jöttél? - kérdezte most már sokkal halkabban, s közben leült az ágyamra.

- Nem volt kedvem, meg keveset aludtam.

- És akkor miért van kisírva a szemed?

- Milyen volt a randi, a titkos valakivel, akiről én nem tudok? - próbáltam terelni a témát, de az embernek semmi esélye sincs a legjobb barátjával szemben.

- Nem, nem! Majd miután te szépen elmondtál mindent.

- De...

- Nincs de, mondjad!

- Megcsókolt Harry. - vágtam bele egyből a közepébe, majd lehajtottam a fejem.

- Hogy mi?! Mr. Stlyes?!

- Ühüm. - mormogtam valami egyetértés szerűt az orrom alatt.

- Atya ég. Te jó isten. Mi a picsa?! - nagy levegőt vett. - Na jó, megpróbálok lenyugodni... Hogy történt?

- Elmentem korrepetálásra, ahhoz képest ahogy elképzeltem tök kellemes volt, aztán elkezdtünk beszélgetni. Aztán megnéztem az időt, és elég későre járt, majd felvettem a cipőm, megbotlottam, Ő elkapott, megcsókolt, majd elrohantam.

- Mi... micsoda? Zayn mondta, hogy valószínű, hogy tetszel neki, meg hogy bíztatta, hogy lépjen... de azt, hogy meg is teszi, arra szerintem még saját maga sem számított.

- Niall? - néztem rá kérdőn. - Zayn? Az ofőnk Zayn?

- Uh... öh... szóval... izé...

- Niall!

- Okéoké. Júniusban valamilyen véletlen folytán bent maradtam a teremben...

- Csak el akartál tőle búcsúzni a nyárra, mert már akkor is éltél halták érte...

- Jójó... na igen, megölelt, aztán mondta, hogy majd írjak neki ha megérkeztünk nagyiékhoz.... Aztán akkor írtam neki és utána minden nap órákat beszéltünk... "végül" bő egy hónapja összejöttünk...

- Azta... de! Eddig nekem ezt miért nem mondtad?!

- Nem tudtam, hogy hogy...

- Hát baszod, így ahogy az előbb!

- Jó na.

- De hogy bírjátok ezt?

- Mit, a kapcsolatot? - bólintottam. - A sulin kívül majdnem azt csinálunk, amit akarunk. Elmúltam már 18, nincs már beleszólása nagyon senkinek, de mégis amíg el nem ballagunk addig marad a 4 fal között...

- Egy bő fél év...

- Igen, és? Szeretjük egymás.

- Na... itt a pont, nekünk ezért nincs esélyünk...

- Miért?

- Mert mi értelme van egy olyan kapcsolatnak, ami csak egydalú? Mi értelme lenne, ha mi együtt lennénk, de Ő nem szeretne viszont?

- Miért ne szeretne viszont?

- Mert, miért szeretne?

- Louis, te egy csodálatos ember vagy, mindenki olyan fiút akar maga mellé, mint amilyen te vagy...