Csak egy tanár... vagy mégis több...

11.rész

Louis:

Hittem, hogy minden tökéletes, hogy még az is lehet, hogy elég vagyok Neki... de tévedtem. Miért is lenne elég egy férfinak, ha a "párja" csak a délutánokat tölti ott és még csak nem is szexelnek... ?

Mentem a tanáriba, mert személyesen akartam elmondani Harrynek, hogy nem leszek már egész héten, mert holnap meg megyünk a nagyiékhoz... az ajtó nyitva volt, így tökéletesen végig tudtam nézni, ahogy Taylor lekapja Harryt. Nem vártamsemmire, nem akartam hallgatni a magyarázkodását, csak könnyes szemmel elrohantam. Mindig azt mondta, hogy mennyire idegesíti Taylor, meg stb. stb... hát látom...

Mire hazaértem, igaz már nem sírtam, de a szemeim feldagadtak.

- Mi a baj kincsem? - kérdezte anya egyből, ahogy beértem a lakásba.

- Belement egy bogár a szemembe. - röhögtem keserűen. - Mikor indulunk a boltba?

- Kb. 1 óra múlva. De nagyon fáradt vagy?

- Hát eléggé. - igaz, ezt nem fáradtságnak nevezném.

- Akkor menj pihenni, elmegyek egyedül.

- Biztos?

- Persze kincsem. - átöleltem anyát, majd felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyamra.

Hol vagy?

Nem jössz ma?

Minden oké?

Picúr, miért nem válaszolsz?

Ezekhez hasonló üzenetek érkeztek Tőle és még rengeteg nem fogadott hívás.

Az éjszakák mikor forgolódtam, mert szenvedtem a zavaró gondolataimmal, hogy "Mi van, ha van valaki más is rajtam kívül?" Mi van, ha nem én vagyok az egyetlen?"... milyen vicces... nem csak gondolatok voltak.

Kikapcsoltam a telefonomat és egészen vasárnapig be sem kapcsoltam. A nagyiéknál igazán ki tudtam szellőztetni a fejem. Mindig is szerettem náluk lenni, a farmon. Nagyon jó időt fogtunk ki. Nem esett az eső és még meleg is volt, így pólóban élveztem, talán már az utolsó ilyen őszi napokat.

Csak néztem, ahogy a falevelek hullanak le a fákról, ahogy egyre jobban borul be az ég, de az utolsó napsugarak még mindig harcolnak az idővel... „csak még egy keveset". Talán a szívem is ilyen, harcol az agyammal... „csak még egy kevéske boldogságot, csak még egy kevéske időt Vele. Utána mehet minden... utána vége lehet... de csak még egy kicsit kérek belőle".

Egy hosszú hétvége után újra visszatérni a suliba, nem a kellemes, főleg, hogy ott van Ő. Ezalatt a néhány nap alatt nem mondom azt, hogy nem gondoltam rá, vagy ne hiányzott volna, de valamiért nagyiéknál annyira nyugodt volt minden... bennem dúltak az érzelmek és a gondolatok, de a táj, az állatok, a levegő és maga at ottani hangulat lenyugtatott.

Vasárnap újra visszakapcsoltam a telefonomat, de Harry üzeneteit figyelmen kívül hagytam, nem akartam felőle hallani, pedig tudtam, hogy minden nap fogom látni és úgyis bent tart majd, hogy „megbeszéljük"...

- Azt ígérted, hogy elmondod, hogy mi történt. – mondta Niall, mikor sétáltunk a suli felé. – Azt tudom, hogy nagyidéknál voltál, de mindig bekapcsolva szokott lenni a telód...

- Harry megcsalt...

- Tessék?! – nagy levegőt vettem, majd elkezdtem mesélni.

- Kedden mentem a tanárihoz, hogy elmondjam neki, hogy nem jövök már a héten, meg hogy elköszönjek... - az ajkaimba haraptam, mert ismét a sírás szélén álltam, de nem engedtem ki. – És láttam, ahogy Taylor tanárnővel csókolózik.

- Mi a fasz?! De... de... Zayn azt mondta, hogy Harry irtózik attól a nőtől.

- Nekem is ezt mondta. – hajtottam le a fejem, majd beléptem az osztályterembe, ahol ott volt Zayn és néhány osztálytársunk. Hétfő van, szokás szerint épp hogy beértünk, de jobb is...

- Louis minden oké? – kérdezte Zayn ofő után.

- Persze.

- Harry mondta, hogy nem vetted fel a telefont és még az üzeneteit sem nézted meg. Összevesztetek valamin, vagy mi történt?

- Taylor tanárnő szájában matatott... csak ennyi.

- Tessék?! – nézett rám elképedve, de csak megráztam a fejem és elindultam ki a teremből. – Beszéljek vele?

- NE!

- De akkor, hogy tudnék neked segíteni?

- Sehogy nem kell, Zayn. Megoldom egyedül. De köszönöm. – mondtam keserű mosollyal, majd kimentem a teremből és őrt játszottam az ajtó mellett, amíg be nem csengettek.

Egészen matek óráig nem láttam, de ott is egész órán lehajtott fejjel ültem. Nem figyeltem, csak néztem ki a fejemből.

Óra után beszélhetnénk? – állt a kis papír cetlin, amit lerakott az asztalra. Niall csak megfogta és összegyűrte, s én folytattam a semmibe merengést.

Rosszabb volt most a matek óra, mint bármikor máskor. A könnyeim egész órán marták a szememet... és a gondolat, miszerint én elhittem, hogy én vagyok Neki az egyetlen, elkezdett felemészteni.

Óra után mindenki a lehető leggyorsabban ment ki a teremből, de nekem alig volt erőm, így nem csoda, hogy én voltam az utolsó. Niallnek is rohannia kellett a kishúgáért, így csak én maradtam... vagyis csak mi.

- Lou... kérlek. – suttogta halkan, de én úgy tettem, mint aki nem hallotta és tovább sétáltam, de egy kar nem engedett tovább és be is záródott előttem az ajtó. – Kérlek. – nagyon sóhajtottam, majd bólintottam egyet leültem az egyik padra. – Mi a baj? Kedd óta nem válaszolsz, fel sem veszed a telefont. Nialltől tudtam meg, hogy a nagyidéknál van, de ő sem mondott semmi mást.

- Gondold végig, hogy mi történt kedden...

- Nem tudom... tanítottam, utána meg vártalak otthon...

- A tanáriban...

- Mi...? Louis. Nem. Én. Csókoltam. Meg. Hidd el.

- Miért higgyem el?

- Mert utálom Taylort, ezt te tudod a legjobban.

- Honnan tudnám, hogy igazad mondtál és mondasz?

- Csak bízz meg bennem. Nem volt soha kapcsolatom... te vagy az első az életemben... az első fiú, az első kapcsolat...

- Igen és?

- Nem érted ugye?

- Mit kéne értenem?

- Nem éretd, hogy ezzel mit akarok mondani?

- Hát nem. – közelebb jött hozzám, megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Tiltakozni akartam, de ahogy megéreztem az illatát, minden erőm kiszállt a testemből.

- Szeretlek Louis Tomlinson. Sze-ret-lek. – mélyen a szemembe nézett. – Engedd meg, hogy bebizonyítsam, hogy te vagy az egyetlen. Engedd meg, hogy szeresselek. – az agyamat teljesen kikapcsoltam és csak a szívemre hallgattam. Lehet, hogy csúnya vége lesz... de a szívem megnyerte egy harcot. Ha nem is lesz „happy end", lesz még egy kevéske boldogságom vele, amit majd felidézhetek, ha már külön leszünk...

- Én is szeretlek Harry Styles.

.

.

.

_________________________
Sziasztok

Itt is lenne az újabb rész, ami igaz, hogy nem a legvidámabb, de azért remélem tetszett.

Egy hét múlva hozom a kövi részt, amiben tovább olvashatjátok a két srác történetét. ;)

Legyen szép napotok/estétek!

Pusszantás
Amand