A szerelem nehéz

3. Fejezet

Yora szemszöge

Nem számítottam arra, hogy Sejin ilyen korán beállít még hozzá hét fiúval. Kicsit meglepődtem, de túl fáradt voltam én még ehhez. Egész este dolgoztam. Most szerződtetnék le egy új beszállítótt, de nem tetszik nekem. Ezért kicsit utána néztem és igazam is volt. Ez csak egy áll cég amik azzal foglalkoznak, hogy kisebb-nagyobb cégekkel szerződtetnek le és a rossz szállítmányt hoznak és sikkasztanak. Hála a női megérzéseimnek most sem tévedtem. Szóval kereshetek egy új beszállított. De visszatérve kicsit fura volt, hogy Sejin pont hozzám hozta a fiúkat. 

Miután Jimin reggel vissza vonulot fújt inkább nem akartam tovább zaklatni a srácokat így lementem a pincébe gyakorolni. Igaz hogy feladtam, hogy híres Idol legyek, de a táncot azt sosem adtam vlna fel. Igaz amit a fiúknak mondtam vagyis csak félig igaz, hogy azért bontottam fel a szerződést, mert barátom volt, de ez így nem teljesen igaz, mert volt egy vetély társam Lee Jieun mostani művész nevén IU. Amikor a céghez kerültem gyakornokként akkor kezdödőtt a rivalizálásunk. Irigy volt rám, hogy én a többi gyakornokkal sokkal jobban kijövök, mint ő és egy pár idolal, mint például Kai- al az exobol vagy a Twice tagokkal. Ellopta a dalaimat, de ezzel nem is lett volna nagy bajom. A debütálásunk előtt egy héttel éppen siettem a próbára, de nem jött a lift igy a lépcsőhöz futottam, mert már így is késésben voltam. Gondoltam nem lesz semmi baj legalább kicsit bemelegítem az izmaimat. De nagyobb baj lett belőle, mint gondoltam. Épp már csak egy szintet kellett volna mikor IU megjelent előttem és gonoszan mosolygott. Sosem felejtem el azt a mosolyt amivel akkor lelökött a lépcsőn. Szerencséjére és szerencsétlenségemre úgy este hogy eltört a jobb lábam és a bal karom és beveretem a fejem. Még láttam ahogy sikítva elrohan azt kiabálva, hogy valaki segítsen. Aztán minden elsötétült.

Már csak a korházban tértem magamhoz. Csak a lányok voltak bent. Mikor látták, hogy magamhoz tértem sírva borultak a nyakamba. A hirtelen fájdalomra ami az egész testemet uralta hirtelen elengedtek és Jisso kiszaladt egy orvosért. Lisa, Rose és Jenny ott álltak az ágyam körül és sírtak ekkor már tudtam, hogy nagy a baj. Ha még nem említettem volna én lettem volna az ötödik tag a Blackpinkben. A rajongók találtak olyan képeket ahol kiszúrták az ötödik tag hiányát. Ekkor majd megszakadt a szívem. De visszatérve a jelenbe mikor belépett a kórterembe megfagyott a levegő.

-Kim Yora hogy érzi magát? kérdezte kedvesen

- Mindenem fáj főleg a fejem. mondtam mire szomorúan elmosolyodott.

- Igen azt egy darabig még fogja érezni. Mint látja a a jobb lába eltört és a bal karja is. A feje azért fáj mivel volt egy kis agyrászkódása. sóhajtott fel

- De!! kérdeztem hiszem tudtam, hogy még nem fejezte be

- A gerince megsérült az esés miatt. Még levegőt is elfelejtettem venni amit a kis gép jelzett is. - Sajnálatos módon közölnem kell, hogy nem folytathatja a táncot. Még ha meg is gyógyulna időbe telik és addigra már nem lesz abban a korban, hogy debütálhasson. Sajnálom. Ha kell valami az ágy oldalán van egy nővérgomb, majd azt nyomja meg. Miután befejezte még egyszer szomorúan rám mosolygott és elhagyta a termet ürességet hagyva maga után. A lányokra néztem, de ők nem bírtak a szemembe nézni mindenki sírt és nem hibáztattam őket.

- Yora mi történt igazából? szólalt meg egy kis idő után Jenny.  - IU mindenkinek azt mondta, hogy úgy talált rád a lépcsőházban, de mi nem hittük el, mert tudtuk, hogy nem vagy vele jobban. 

-Egyáltalán mit keresett a lépcsőházban? kérdezte Jisoo, de szomorú arcomat látva inkább nem mondott semmit.

- Mivel késésben voltam és nem jött a lift így a lépcsőt választottam,  hisz úgysem lehet belőle baj legalább bemelegítem kicsit az izmaimat is. De mielőtt felérhettem volna IU megjelent előttem és gonoszan mosolygott és meglökte a vállam így elvesztettem az egyensúlyom és leestem a lépcsőn aztán már csak arra emlékszek, hogy elrohan segítséget kiabálva. csordult le egy könnycsepp az arcomon. Elképedve néztek rám. 

- Az a ribanc megölöm! indult meg Lisa az ajtó felé, de Jisoo és Rose lefogták.

-Lisa nincs semmi baj. próbáltam nyugtatni, de én sem voltam nyugodt.

- Mi az hogy nincs semmi baj!! emelte fel a hangját - Íg, hogy fogunk debütálni? 

-Ti attól még debütálhattok négyen is megtudjátok csinálni nem kellek én oda. A koreon és a szövegnél kell egy kicsit változtatni. 

- De nélküled nem lenne ugyan olyan. mondta szomorúan Rose és látszott rajta, hogy már fogja sokáig bírni és megint elsírja magát.

- Ott leszek veletek csak nem a színpadon, hanem a színfalak mögött. 

- De csak tudunk tenni valamit ellene nem? kérdezte megtörten Jisoo.

- Nem. Senki nem volt ott kettőnkön kivül és a lépcsőházban kamerák sincsenek. 

- De ha mi azt mondjuk, hogy lelökött akkor elhinnék hisz mindenki tudja a cégnél, hogy nem jöttök ki jól egymással.

- De bizonyíték hiányában senkit nem fognak megvádolni és simán be lehet annak állítani, hogy megcsúsztam és elvesztettem az egyen súlyon. Még ha hisznek is nekünk nem tudnak csinálni semmit. Kirúgni meg  nem fogják, mert a debütálása után sok bevétele lesz a cégnek, hisz tehetséges.

- De akkor most mi lesz velünk? 

- Ti debütáltok én meg keresek valamit . sóhajtottam elkeseredettem, hisz nem volt semmi ötletem , hogy ezek után mihez kezdjek. 

Beszélgettünk a lányokkal, de próbára kellett menniük nem is marasztaltam őket, hisz már egy ének órát kihagytak hozzám meg jöttek kivizsgálni. Mindig mikor nyílt az ajtó azt hittem, hogy a szüleim eljöttek megnézni , de még csak hívást sem kaptam tőlűk annyi is csak elég lett volna ha üzenetett küldenek nem kell felhívni, de semmi. Ennyit ér nekik a lányuk. Számukra csak a munka létezik. 

Este felé Sejin is bejött és neki is elmondtam, hogy valójában mi történt és nem hitt a fülének úgy öt percig sokkban volt. Mondta, hogy próbál valamit kitalálni, hogy ne maradjon büntetlen, de megkértem, hogy ne csináljon semmit. 

Még három hétig bent voltam a kórházban a lányok mindig bejöttek amikor csak tudtak, de amikor nem akkor videó hívást indítottak. Próbáltam erősnek mutatni magam, hogy ne keserítsem el őket jobban. Éppen mikor itattam az egereket egy idős néni nyitott be gondoltam eltévesztette a szobát így gyorsan letöröltem a könnyeimet és kedvesen rámosolyogtam.

- Mi a baj angyalkám? Miért sírdogálsz ? sietett hozzám aggódva nem ismertem ,de mégis egy kis ajak görbületet tudott varázsolni az arcomra.  Miután megvigasztalt, mondta, hogy mindjárt vissza jön csak bejött meglátógatni az egyik barátnőjét. Megijedtem, hogy valaki vár rá és ahelett, hogy ott lenne mellette itt van egy vadidegennel ahelyett hogy ott lenne. Az ijedt arcomat látva megsimogatta az arcomat és letörölte a könnyeimet.

- Nincs semmi baj a barátnőm nővér itt nem beteg. Egy nagy adag levegőt fújtam ki amin csak jót kuncogott. Épp ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és a nővér jött be rajta aki mindig elvégzi a rutin ellenőrzéseket és aki a ételt hozza nekem. Amint meglátta a nővér az ágyamon üllő nénit lepakolta a dolgokat ami a kezében volt és szorosan megölelték egymást. 

- Bora hát te mit keresel itt? kérdezte a nővér.

- Hát megint rossz ajtón nyitótam be. kuncogott fel Bora. 

Kicsit beszélgettek miközben a nővér irkált valamit a füzetébe. Látszott rajzuk, hogy  régóta ismerik egymást és nagyon jobban vannak. Nekem csak a lányok vannak meg egy iskolás barátnőm aki most külföldön tanul. Nem akartam zaklatni a bajaimmal neki is van elég amikor utoljára beszéltem vele nagyon ki volt. Sokat kell tanulnia és alig van ideje másra még néha az evést is elfelejti. A nővér kimet , de Bora még ott maradt velem egy kicsit és megígérte , hogy holnap is bejön és hozz nekem finom levest, mert szerinte a kórházi koszt borzalmas amit nem tagadhatta hisz tényleg borzalmas volt.