A szerelem nehéz

19. Fejezet

Yora szemszöge

Miután a fiúk elmentek a munkába temetkeztem, de ez nem volt elég mert ettől nem múlt el a betegségem. Pár nap múlva a következő stádiumba léptem. 

Egyik reggel arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Olyan volt mintha valaki meg akart volna folytani. A mellkasomhoz kapta hátha ezzel tudnám enyhíteni a légszomjamat, de nem tudtam. Azt hittem az lesz az utolsó napom. Már annyira nem kaptam levegőt, hogy pár percre el veszítettem az eszméletemet.  Megijedtem. 

Mikor felébredtem a sokkból először azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek. Délután miután kitísztottam a fejemet felhívtam az ügyvédemet.

-----------------------------------------------------------------------------------------

- Ms. Kim . fogott velem kezet az ügyvédem Shawn Charlie . Nem Koreai neve van de koreai. Nagyon kedves fiatal ember.

- Kérem szólítson Yoranak, de szerintem ezt már megbeszéltük. 

- Rendben. Miről lenne szó?

- A végrendeletemről. Charlie először megdöbben, de nem kérdezz semmit amiért nagyon hálás vagyok neki.

Miután megírtuk a végleges végrendeletemet már odakint sötét volt. Csak úgy megy az idő, ha az ember elfoglalja magát. Mindent átbeszéltünk. A 7 éttermet megkapja a hét fiú a két tánctermet pedig a lányok. A ház közös lesz. A megmaradt vagyonom egy részét egy jötékonységi alapítványnak adják a többit meg a helyi kórházaknak. 

Miután Charlie elment leültem a kanapéra és egy üveg bor társaságában elindítottam egy filmet, de azt nem tudom, hogy mi volt benne mert nem nagyon figyeltem. Túlságosan lefoglaltak a gondolataim amik a fejemben kavarogtak.  Korán elmentem lefeküdni, mert holnap hosszú nap várt rám. A zenei est ahol nagy valószínűséggel találkozni fogok a fiúkkal is akik most látni sem akarnak, mert egy hazudozó ribancnak tartanak. 

A zenei esten az utolsó szálakat is elsimítottam, de arra nem számítottam, hogy ott fogom találni az egész csapatot és a lányokat is. 

Mikor a kocsim felé tartottam megint egy köhögő roham jött rám, de most nem csak olyn, mint múltkor most levegőt sem kapta, de éreztem ahogy a vér föl akar jönni a torkomon. Ott hátul a parkolóban nem hittem hogy lesz ott valaki, de szerencsére épp akkor jött arra az egyik parkoló fiú. Mikor észre vette, hogy ott gugolok a földön és a számból ömlik a vér és nem kapok levegőt gyorsan oda sietett és már épp a rádiójához nyúlt volna, hogy segítséget hívjon, de megráztam a fejem, hogy ne tegye.

- Asszonyom jól van?! 

- Kó kór... rház próbáltam valamit kinyögni, de szerencsére értette mit akartam mondani.

- Kórház? Persze, hogy kórházba kell mennie. Hívom is a mentőket.

- Ne.. maga vigyen be. néztem rá könyörgően. 

- Oké melyik az ön kocsija? nézett szét, mintha így megtalálná. 

-Az ott. szerencsére csak két kocsival odébb volt. Segített beülni majd gyorsan ki is hajtott a mélygarázsból. 

A kórházban kisegített a kocsiból és berohant, hogy hívjon segítséget. 

Két nővér és egy orvos rohant oda hozzám egy hordággyal. Maszkot tettek rám, hogy levegőhöz jussak. 

Szegényparkoló fiú ott állt  véres kézzel és nézte ahogy elvisznek. Lehet kicsit sokkot kapott és még felsem fogta teljesen, hogy mi történt.