A szerelem nehéz

20. Fejezet

Yora szemszöge 

A kórházbab egy külön kórtermet kaptam. A szoba közepén van egy ágy mellette egy kis szekrény amin van egy digitális óra és egy pohár víz. Az ablakból csodás kilátás nyílik a kórház kertjére. A nap nagy részében azt csodálom.  Mikor beköltöztem a kórházba és mindet elrendeztem üresnek éreztem magam. Nincs senki aki itt lehetne velem. Mindenkit ellöktem magamtól. Számomra már nincs remény. Ha valami történik akkor csak nekem legyen rossz. Nem kell a többieknek is szomorúnak lenniük. Ha nincsenek mellettem akkor nem is fognak a betegségemről tudni és nem fogok nekik hiányozni. Főleg azok után amiket velük tettem. Így mindenkinek jobb lesz.

Napi kétszer jön be a nővér, reggel és este egy rutin ellenőrzésre. Egész nap nem csinálok semmit, már minden munkát megcsináltam, mindent elrendeztem és már az olvasáshoz sincs kedvem. Nem akarok nagyon berendezkedni, mert van egy olyan megérzésem, hogy nem lesz rá szükség.

Most is épp nagy unalmamban a kórházban sétálgatok a most jó barátommal a z ínfluziós álvánnyal.  A sürgőségi osztálynál vagyok ahova most hoznak be egy 15 éves körüli lány. Minden honnan vér folyik belőle. 

- Gyorsan .. mondja valaki. - El fogjuk veszíteni. Ott állok az út közepén és nézem ahogy egy gyereket próbálnak megmenteni. Teljes sokkban vagyok, egy síró nő jön nekem ezzel kiszakítva a gondolataimból. Próbál oda menni a lányhoz, de az ápolok nem engedik.

-Kérem sír keservesen. - Kérem nem veszíthetem el a lányomat. esik össze az egyik ápoló nővér kezében.  -Mentsék meg a lányomat.

Az egyik biztonsági őr segít oda kísérni az egyik székhez. Még mindig egy helyben állok.  Látszólag valami nagyon nincs rendben.  

Három negyed óra múlva kijön a doktor. Tudom, hogy nem szép hallgatozni, de érdekel mi történt a kislánnyal. 

- Stabil az állapota, de nem tudjuk meddig marad még így. sóhajt gondterhelten a doki. - Mikor neki csapodott az autónak az egyik bordája átszúrta a tüdejét

- Műtsék meg beleegyezek mindenbe bele egyezek csak műtsék meg. esik kétségbe az anyuka.

- Nem tudjuk ha ki is szednénk a tüdőből a bordáját az olyan szinten megrongálodott, hogy nem tudna regenerálódni. Csak egy új tüdő segíthetne a lányán. 

-Akkor még mire várnak.

- Ez nem ilyen egyszerű asszonyom. Megfelelő donor kell, mert ha nem az akkor nem tudja befogadni a szervezete és nem éli túl a szervátültetést.  Most jutott el az agyamig amit a doktor mondott. Egy új tüdő kell a lánynak vagy meghal. 

- Áá Yora hát itt vagy szakít ki Kim doktor hangja a gondolatmenetemből. - Már mindenhol kerestelek. Egy csodálatos hírem van számodra.  Tudunk beszéni?

Nem mondok semmit csak bólintok s elindulunk az irodája felé.

- Találtunk egy megfelelő donor a számodra, holnap már meg is műthetünk. Az átéteket is eltávolíthatjuk még nem nagyon terjedtek el. 

 -Rendben. mondom a doktor úr kicsit furán néz, hogy miért nem örülők annyira, hisz kaptam egy második esélyt az élettől. Lassan felállok a székből. Még mielőtt kimennék az ajtón visszafordulok.  Újra lejátszódik az agyamban az előbbi jelent ami a sűrgőségin történt. Nem lehetek önző. Arra a kislányra még vár az élet. 

- Doktor úr. Van a sürgősségin egy kislány akit nemrég hoztak be autó balesett miatt és a tüdőjét átszúrta az egyik bordája.

- Igen hallottam róla. De ezt miért érdekel?