A szerelem nehéz

13. Fejezet

Halkan nyitottam be a házba és a konyha felé vetem az irányt. Még mindig folytak a könnyeim. Éreztétek már magatokat hátba szúrva?  Mert én most igen és nagyon fáj. A legjobb barátnőm volt. 

Minden csendes volt a házban a fiúk már aludtak. Elbotorkáltam a konyhába és valaminek neki is mentem, mert vak sötét volt. Kivettem a titkos piás szekrényből és a pohárral nem baszakodva kibontottam és beleittam. Nem sok kellett és el is fogyott az az egy üveg bor. Már álltam is volna fel, hogy vegyek ki mégegyet, de inkább a hűtő felé mentem és kivettem belőle és doboz csokis fagyit. Kivettem egy kanalat majd, fel ültem a pultra törökülésben és az ölembe helyeztem a doboz. Nem tudtam kinyitni a doboz emiatt elkezdtem sírni. Szánalmasan nézhettem ki. Egy kisírt szemű elmosódott sminkű lány ül a pulton és sír, mert nem tudja kinyitni azt a francos fagyis dobozt. Mikor megkaptam a levelet azt hittem, hogy az életem legrosszabb napja. De legkevésbé sem volt az, már nem is baj, hogy lehet, hogy meg fogok halni. Senkinek nem hiányoznék. A barátnőm megcsalt a legjobb barátnőmmel. Lehet észre se vennék, hogy eltűntem, végülis az sem tűnt fel nekik, hogy ott álltam az ajtóban miközben ők egymás vágyait elégítették ki. Azt hittem, hogy szeret valaki, hogy valakinek fontos vagyok egyáltalán, ha már a szüleimnek nem is vagyok az.

Kanalaztam a fagyit a számban közben bömböltem már nem érdekeltek a fiúk sem, ha felébrednek. Hisz kik ők itt ez az én házam azt csinálok itt amit csak akarok, nehogy már miattuk keljen visszafognom magam a saját házamban. Már fel akartam kelni, mikor is megszédültem így inkább ülve maradtam és tömtem magamba tovább a fagyit. Most így bele gondolva a fiúk nem tehetnek semmiről nem szabad őket hibáztatnom. Ők ártatlanok. Ebbe belegondolva még jobban rám jött a sírás. 

Akartam enni tovább a fagyim, de nem volt semmi a kanalamon. Lenéztem a dobozra és meglepve néztem, hogy ki fogyott. Felálltam elmentem egy csomag zsepiért és még egy doboz fagyiért és magam mellé készítettem egy üveg vodkát is, hogy később már ne keljen felállnom érte. 

Zsepi hegy állt az egyik oldalamon míg a másikon egy üres boros üveg egy üres fagyis doboz és félig üres vodkás üveg és az ölemben volt a megkezdett fagyi amiből már nem sok maradt. 

Nem tudom mennyi lehet az idő, de azt vettem észre , hogy a konyha pultjáról csodás kilátásban lehet látni a  nap felkeltét.  Mark az első randinkon elvitt engem megnézni  a nap lementét egy üveg bor társaságában.  Akkor még nagyon szerelmes voltam belé és nem is gondoltam olyanokra, hogy egyszer majd ő is meg fog csalni, mint az előző barátom. Erre az emlékre még jobban elkezdtem sírni. Nem is tudom honnan van ennyi könnyem, hisz egész este sírtam és előző napokban sem kíméltem a könnycsatornáimat.

Léptek zajára lettem figyelmes mire arra vezettem a tekintettem. Mikor ránéztem arra az emberre aki meg merte zavarni az ön sajnálatomat egy ijedt tekintetű Jiminnel találtam szembe magam aki, amint fel fogta, hogy mit is lát egy aprót sikkantot, mire vissza fordítottam a fejem az eredeti  írányába. 

Jimin szemszöge

Tegnap sokáig próbáltam ezért is lepődtem meg  magamon, hogy ilyen korán felkeltem. A nap még csak akkor jött fel. 

A szememet dörzsölve mentem ki a konyhába, de mielőtt még beléphettem volna az említett helységbe keserves sírást halottam. Halkan és érdeklődve mentem,  de nem lehettem túl halk, mert a konyhában lévő személy észre vett.ű

Mikor felfogta az agyam, hogy pontosan mit is látok ijedtemben sikkantottam egy kicsit.

Yora ült a pult közepén az ölében egy fagyis dobozzal, de nem az volt az első, ahogy megnéztem a pult többi részét. Egy üres boros üveg volt mellette és egy szintén üres vodkás üveg meg egy fagyis doboz amit szerintem már megevett. Lefagyva álltam meg az ajtóban és onnan néztem a lányt aki még arra sem méltatót, hogy rám nézzen.