Verse.TXT

margóra #2

Szívem elkeseredett, érezhetted, hogy mindenemet beléd fektettem. Elő kerültél, boldog lettél, s boldog lettem. Újra egy lett a kettő, de neked valami nem tetszett, fogtad magad, s útra keltél. Nem kérdeztem, megengedtem hogy elmenjél,
Ha most dühös lennék, azt érezném, ugyan olyan lennék mint te. Én jobban szeretlek mint te, így azt teszem amit ahogy neked megfelel, de majd ne várd el, ha eljön az idő, kétség nélkül szerelesselek.