Maszk mögé bújva, arcot eltorzítva, nézem ahogy a többieket az élet elfújja. Repkednek elfele, néha érzem, hogy érintkeznek velem. Nem hallom őket. Mintha csak figyelhetném őket. Feltámad a szél, egy árny száll mellém. Megragad, s felszállunk, az időben egy picit megállunk. Táncolunk, s a többiek minket bámulnak, mi csak csodálkozunk. Megállunk, s ők is megálltak. Mosolyra áll a szájuk. Tapsolnak, mi pedig csak ámulunk. Boldogok vagyunk, mi együtt vagyunk.
YOU ARE READING
Verse.TXT
RandomOlvasd. 💁🏻♂️ Life #1 - 2019.04.23((ekkor vettem észre,nem tudom miért de ezer hála❤️))
