Teljesen át ált agyam, ahogy megyek látok szemeimmel, ez alap. De mi furcsa ha látok egy női alanyt, nem vágyom ízére. Olyan ez mint egy ismeretlen leves. Arogáns lettem és csak az ő főztje kell... Kostoltam már, száját, nyakát, hátát, lábát.. mellét s fűszerét. Ízbimbóim még mindig táncolnak. Nem bírom elengedni fantasztikus ízét. Nem is kóstolok levest, inkább éhezek. Sok új és ismeretlen íz, nem sajnálom és kárba vesztetek.
YOU ARE READING
Verse.TXT
RandomOlvasd. 💁🏻♂️ Life #1 - 2019.04.23((ekkor vettem észre,nem tudom miért de ezer hála❤️))
