Verse.TXT

margóra #4

Most ez a verse kicsit dühitő lehet, tudom, alá írom hogy ez az én hibám lesz, hiszen ezek ellenére fontosak nekem, de ha rá értek majd, meg persze lesz kedvetek, gondoljatok egy kicsit az rossz szájizem miértjére. Hiszen az én kedvem a tietektol teljesen független, mert hát mit érdekelne? Az egyiket azt se erdekli mivan velem, jogosan él saját, nélkülem töltött életet, egészségedre, rád annyira nem is haragszom, elengedtuk egymást, mert én jobban szeretlek és nem bírom nézni, hogy én szürke vagyok a szemedben, a másiknak éjszakákra kellek, kővé dermedt szívem nem kell, csak a testi örömet szerezzük, szívünk mint két idegen csak kínosan nevetünk. A harmadik pedig állítólag annyira szenvedett, így hát szereztem neki egy kis jó kedvet, de csodák nem léteznek, hacsaknem mi képzeljük el, hétköznapi szamár lettem, kihez lehet menekülni, ha épp nem keres a nagy "szerelem". Szóval mikor megkerdezitek mi ez a lila szivecske,  jusson eszetkbe, míg én az időmet fektetem belétek, ti addig mohon leszereltek lelki épségben. Nem fog tetszeni és tudom hogy majd utálni fogtok,  de hozzám jöhettek majd ha éppen senkise foglalkozik veletek, de azt kérem hogy ez ne történjen meg, találjátok jobbat, szebbet, rendesebbet, mert örökre én se leszek.