Az eltűnés igen erős érzés, egy kalandos út, mely végén rájöttem hogy az út lehet bármilyen, végén tök mindegy, ha nincs két ölelő kéz. Hiszen érezhettem akár milyen jól a végére érve, szemem keresztül lelkemnek igen szomorú. Most nyakam körül egy bús koszorú, a kedvem még mindig el úszó.. erre nincs terápia, csak egy jó párkapcsolat, szóval kedvtelenül, de legalább valamerre evezünk, majd valahogy, sosem volt olyan hogy sehogy.

YOU ARE READING
Verse.TXT
RandomOlvasd. 💁🏻♂️ Life #1 - 2019.04.23((ekkor vettem észre,nem tudom miért de ezer hála❤️))