Verse.TXT

#21

Nincs ölelés, kézfogás, egyre nagyobb ez az kínzás,
Pedig az embernek ezek lassan életfeltételek.
Nincs nagymama... mintha el távoztak volna.
Pedig még mindig itt vannak a szomszédba...
Nincsenek haverok... "de legalább callozhatok".
Társas lények vagyunk, de most otthon kell maradjunk...
ez a mi közös bajunk, hisz mi emberek tettük ilyenné a sorsunk. Tönkre tettük a földünk, azt mondta h most mi is kicsit üljünk.
Jogosnak tartom, most el gondolkodhatunk, hogy milyen állatok is vagyunk.