#10

40 1 0
                                    

Cigarettát második napja teszem le, hogy végleg elfelejtem.. nagyon nehezen képzelem. Az idegek így is feszesek, kényszeres veszedelem. Az agyam emó módban, én magam se tudom mia a gondja. Bizalmatlanság, hűtlenség, fránya feszültség. A cigaretta volt idáig kábítás, egyben a hamis csábítás.
Így hogy már fejem nem tekeri el, a te tested vajon kinek terül el? Egyáltalán terül-e? Vagy tán  az agyam beszéli csak be? Nem tudom, de unom.
Ha már szokásom megtöröm, a gondolatom tovább töröm.
Ha szét megyünk, leszünk utánna még együtt?
Ha a szívünk össze tör, újra össze kötnek??
Miért?
Miért nem érzem amit irantad érzek?
Miért nem tudlak vidítani, egy érzelmet kicsikarni?
Miért nem lehet mutatni,
hogy az embert mennyire tudod szeretni?...
Kérdések melyek itt rohadnak...
de legalább itt van
még...
egy...
cigaretta nélküli nap..

Verse.TXTWo Geschichten leben. Entdecke jetzt