Verse.TXT

Szürke

Szürke a föld, szürke az ég, szemem előtt nincs semmilyen fény, ültessetek le előttem kérlek egy kisgyereket, had szinezzen nekem. A reményvesztett már rég semleges, csak engedjetek, had csináljam a pénzemet, tehessen bele ideiglenes örömökbe. Az emberi eszme oly defektes, ha boldog nem túl segítő készséges, majd mikor ez megszűnik, még betegeskdik. Havonta írom versemet, még is éveket élek le.
Az elmém ráncos és csak egyre jobban össze gányolt, szabályosan összehányott, jelenlegi helyzetemben nincsen semmilyen mentőövem, csak szorít a lelki hurkolt kötelem.
Elszabadulnék, s rombolnék, atomokra bontanék, de csak dolgozom hogy legyen egy minimális élet jogosultságom. Néha nem akarok senkit, néha elég lenne megszerezni a valakit, csak tenni valamit, megtenni akármit, és elfeljeteni a semmit, de ezt nem érdekelné a senkit, így hát csak mozgatom a virtuális pencilt.