Verse.TXT

Kérdésem

Nem nagyon lenne időm firtatni elmém, de mégis annyi kérdésem lenne még, hogy miért lett vége eme mese szép. Nem érted hisz neked nincs fejedben semmi kép, s én engem megérteni, semmiképp!!
Miért nem volt jó maradni az elején, miért nem volt a jó mikor olyan jó volt, miért nem volt jó ha jobb voltam, mindig kevesebb a pro mint a kontra, miért jött el ránk a halál, hiszen mellettem mindig mosolyogtàl. A problémám az hogy barátom voltál, a lelkem társa voltál! Nem (csak) farkam bálványa, s gondolhatnánk jogosan trófeája, hanen lényemnek, az élhető valósága, és te belém szerettél, ez a kibaszott érzelmi rohanás, igazándiból a többlet akarás... Ez szakította le rólunk a burgerkinges papír koronát... Mert többet akartál mint szép, pillanatnyi valóság. Így hát rendben, beleegyezek, hiszen tökéletesen passzoltàl lelkemnek, probléma mi baj lehet? Először mintha mi sem történt volna, ahogy egyébként is, éltük közös életünket, s míg felhőtlen létezésünk lett, lassan elő jött újra változtatási kényszered, majd lassan gombolyodo felhőkből szörnyű vihar lett.. Pedig szabadok voltunk mind ketten, mégis akaratlanul ősze láncoltuk lelkünket, aztán rá tetettük a lakatot, s egyből felismertük hogy egymás rabjai lettünk, s amint több lett, mint szabad akarat, egyből elkerült az íratlan szabályzat. Pedig előtte is egyek voltunk ugyan úgy, csak nem mondtuk, és az sem igaz hogy nem tudtuk. Tudom hogy nagy a nyomás, mert borzasztóan nagy a Budapesti mozgás, de önmagad legyél, ne más, senkise szereti a személyiségi romlást. Ezzel lezárnàm a mostani témát, imádlak, jó éjszakát, bye bye.