Verse.TXT

Margóra #5

Nincs bennem annyi eszmény, hogy most tollat emelnék, nem jönnek elő a rímek, eltömi az elmém az a sok ezernyi emlék... Folyton leragadtam, mint az időben egy apró töredék. Szorongás csökkentés, gyógyszeres kezelés, nem tudom még feldolgozni ezt az elvesztést. Ahogy szenvedés, folyton bennem van az a késztetés, hogy halgassam hangodat, mikor még velem szeretkeztél... Mélyen belém heggesztettél.. És hiába téphetném.. Csak tovább sérülnek, de akár beléd is halhatnék