A Sharingan ára /deidara x oc/ [completed]

>>2<<

•Eközben otthon•
Kaya szemszög

-jó reggelt uram-hajoltam meg a ház ura előtt, aki mint mindíg most is komor volt.

-Kaya, kérlek hívd ide Inarit, beszélni akarok vele-adta ki a parancsot. Persze, biztos megint leszindni akarja mert makacs.

-értettem-válaszoltam majd kisétáltam az ajtón. Végigmentem a hosszú folyosón, és benyitottam Inari-chan szobályába. Nem volt ott. Biztos csak mosdóba van, addig beágyazok neki és kicsit rendet rakok.

Be is ágyaztam ahogy mindíg Inari-chan szokott. A földről felvettem pár cuccát amik leestek, majd indultam az asztalához. Egy levél volt rajta, nekem címezve. Ez meg mi? Fordult meg fejemben a kérdés. Kinyitottam és elolvastam. Ez lehetetlen, Inari elszökött hogy az akatsukival harcoljon. De erről nem szólhatok az apjának. Tisztelem az apját, de Inarit nála is jobban. Nem szólok erről a levélről.

Mintha mit sem tudnék rohantam be azon az óriási ajtón kopogás nélkül. Nem jöhet rá hogy tudom, mi a célja. Csak természetesen mintha nem tudnék semmit.

-uram, Inarit nem találom sehol!-kiáltottam neki mire még szigorúbb fejet vágott.

-elszökött volna? Vagy elrabolták? Kaya, szerinted mi történt?-oké, csak nyugodtan. Nem tudok semmit, a levélről sem.

-Inarit ismerve nem lenne elég bátorsága elszökni-jelentettem ki. Te vén ember nem gondolod hogy elmondom?!

-rendben, kereső osztagot küldünk Inariért. Add ki a parancsot!-nem mondtam semmit csak meghajoltam és nyugodtan kimentem az ajtón. Aztán mikor becsuktam rohanni kezdtem. Azért aggódom érte.

Kiszaladtam az udvarra ahol volt pár shinobi. Nekik adtam a parancsot hogy keressék meg Inarit. Én is elmegyek velük, mert én ismerem a legjobban Inarit. Csak egy baj van, mégpedig az hogy akármennyire ismerem is, az akatsuki biztos helyéről fogalmunk sincs.

Elindultunk a kereső osztaggal, én voltam a kapitánya. Inari, érted megyek és bármi áron visszahozlak!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóval ott tartottam, hogy kisame felém fut és támad. Az elől könnyen kiugrottam. Amilyen nagy, azt hittem olyan okos is, de tévedtem. Vagy nem? Ez csak elterelés volt. Genjutsuba lettem závra, ami egyet jelent mégpedig azt hogy Itachi itt van.

-Itachi!-szóltam neki-miért akar engem az akatsuki elkapni?-azért kíváncsi vagyok na. Mindenesetre most genjutsuban vagyok, amiből nem tudok kitörni. Remek

-kivételes képességied vannak, amiről valószínűleg nem tudsz. A többi titkos.-halgatott a névre szóval ő az. ,,a többi titkos" figuráztam ki magamban.

-neked is van sharinganod méghozzá elég jó. Miért pont én kellek nektek?-na itachi, te nekem nem mindig tudtál hazudni kiskoromban sem. Valami köze a szememnek tuti van a dologhoz.

-nem megmondtam neked? Titkos-szóval igen. Ha ezzel mentegetőzöl màr nem tudsz hazudni nekem tovább. Itachi, könnyen átlátok rajtad.

-jólvan, jólvan. Na-szóltam rá. Utàlom amikor valaki olyan okosnak hiszi magát közben meg nem annyira okos. Mondjuk ezt magamról is elmondhatom.

-egyébként te mit keresel itt?-kérdezi jogosan. Mert hát mióta lát ember fia egy olyan személyt egy erdőben császkálni akire amúgy az akatsuki vadászik? Minden nap ugye? Hát nem.

-az akatsukit, de most megtaláltam-mondom neki büszkén

-és mit akarsz?-itachiiii nyilván nem csatlakozni te igen nagy ész. Nagyon okosnak tartanak téged de szerintem nem vagy az. (Annyira)

-harcolni az egész akatsukival, hogy aztán apámnak elvigyem a hulláitokat és elismerjen engem.-na igen így biztos nagyon nyugodt leszel Itachi. Ez a legnyugtatóbb hír amit valaha hallottál mivel te is akatsukis vagy.

Itachi nem válaszolt, de mivel genjutsuban voltunk simán elkapott. Megkötözte a kezem é a lábam aztán kioldotta a genjutsut. Kisamének volt valami bazi nagy fehér kardja arra fektettek rá és úgy vittek engem tovább.

-Itachi, mondd csak nem ehetné meg samehada? Tetszik neki a chakrája-kérdezte kisame akin még mindig az a tetves nagy kalap volt.

-nem-érkezett a tömör és komor válasz

Kisame csak bevágta a durcit mint egy kisgyerek és úgy sétáltunk tovább. Mármint én nem csak ők. Azért ennek is volt előnye, nekem nem kellett elfáradni mert nem volt mibe. Egyszer megálltunk, és Itachi odajött hozzám egy fekete ronggyal. Bekötötte a szemem, nyilván nehogy tudjam merre kell menni. Sok óra vándorlás után megálltunk, és kikötötték a szemem. Egy barlangban voltunk. Pár ember is volt ott vagy nemtudom minek nevezzem őket.

-itachi, ki ez a lány? Csak nem a csajod?-kérdezi valami perverz àllat.

-az unokatestvérem te gyász. Egyébként meg Uchiha Inari. Jobban jársz ha nem kekeckedsz vele-szólt rá. Itachi egyszer az életben igazat tudtál mondani? Csoda.

-te meg gyere, painhez jössz-szólt rám bunkón. Nyilván mert itt vannak a társai is.

Egy nagy folyosón mentünk végig és a végén egy nagy ajtó volt amin bementünk. Pont mint otthon. Egy székben előttünk ült egy vörös hajú piercinggel teli emberke. Pont mint apám csak nem ugyanúgy néznek ki.

-Pain-sama, ő itt Inari-mondta neki itachi nagy lelekesen. Irónia

-jó munkát végeztél. Most menjetek, Inarival beszélni akarok-velem mindenki beszélni akar? Itachi ès Kisame kiment aztán pain megint kezdte a mondandóját.-Megkérlek hogy csatlakozz hozzánk-na én most itt nagyon nagyon meg döbbentem. Mivan?!

-én, mivan?!-nem értem hogy mit akarnak tőlem ezek az alakok.

-igen.-tömör válasz.

-ha valamire kíváncsi vagy menj konanhoz. A màsodik ajtónál van a szobája. 1 órád van dönteni. Mehetsz-oké konan egy lány, szóval mint lány a lánynak általában nem hazudik nem? Megkérdezem tőle hogy milyen ez a hely.

Elindultam, végigmentem a folyosón mert az én értelmezésem szerint a bejárattól a második ajtó vezet konan szobájához.(hát nem) Benyitottam az ajtót ahol egy hosszú szőke hajú nő volt. Konan!

-szia, gondolom te vagy Konan, pain küldött-erre rám nézett furcsálló tekintettel-azt akarja hogy csatlakozzak

-szerintem címet tévesztettél-szólalt meg. Akkor két lány is van az akatsukiban? Sebaj barátokat szerezni nem árt.

-akkor megtudhatom a neved?-barátkozzunk heeee. Csak egy barátom van őt is ott kellett hagynom.

-ja. Deidara-nyújtotta a kezét. Elég fiús név de sebaj

-Inari. Egyébként elég fiús a neved. Hogy hogy ez lett a neved?-oké oké mindjárt instant nevetőroham

-hát lehet hogy azért, mert fiú vagyok talán?!-akadt ki. Na jó én agyfaszt kaptam. Ez fiú??? Nem tudtam elfolytani a nevetésem hangosan röhögnöm kellett. El is kezdtem de dei a kislány közbeszólt-mi olyan vicces?-vont kérdőre

-hát, tudod-csillapodtam le kicsit-ahhoz képest hogy te fiú vagy eléggé nőies is egyben-törtem ki újból nevetésben, amire a válasz egy pofon volt.

-kurva-mondta teljesen egyszerűen.

-retkes picsa ezt még megbánod-mondtam neki majd kihúztam az ajtón és a másik második ajtóhoz mentem. Bekopogtam és valaki kiszólt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

,,dei a kislány"