A Sharingan ára /deidara x oc/ [completed]

>>24<<

Deidara a tarkóm alá nyúlt és a lábaim alá majd felvett. A járásán éreztem hogy sántít, ilyen esés után nem kéne engem cipelnie. Kigúrítottam magam a kezéből.

-mit csinálsz?-kérdezte idegesen

-ne cipelj! Most zuhantál le 7 emeletet te is mint én. A lábam már érzem, ha felsegítesz majd járok.

-jólvan-deidara felhúzott a földről majd egyik kezem a válla felett helyezte át és úgy tartott.-keresünk itt egy orvost

-nem! Most azonnal el kell innen tűnnünk. Zuko miatt, elég jól ismerem. Ha ezt megtudja, akkor halottak vagyunk. Ő már akkor is elég erős volt, most kitudja milyen..-igen, zukot mindenki egy szörnynek tekintette.

-ha tényleg ennyire veszélyes akkor jól van. Hm-deidara csinált egy madarat amire nagy nehezen felszálltunk és elindultunk a szobánk ablaka felé. Mindent elhoztam semmit sem hagytunk ott

-megvan minden ugye deidara?-kérdeztem tőle

-igen. Hm

-attól tartok, hogy egy dologról nem tudsz még-kezdtem el mondani neki. A szülei. De nem hagyott tovább beszélni

-most pihenj majd később elmondod oké? Hm

-az otsusuki hamar meggyógyít. És egyébként én is orvosi ninja vagyok.-mondtam neki. Na igen mostanában nem használtam azt a nagyon jó orvosi tudást.

-egyébként akkor döntsd el hogy hova megyünk?-igen.. ez most anyámnál is fontosabb lesz.

-konoha-hogy miért? Mert. Ti is tudjátok. Be kell fejeznen amit ita elkezdett

-rendben. Hm-nem kérdez. Tudja hogy nem kell mert úgysem fogok válaszolni.

Konoha felé vettük az irányt ami innen elég messze van repülve is. 3 napig kell menni. Semmi fogadó, mostantól senki sem tudhat rólunk semmit.

-deidara, mostmár jól vagyok. Te hogy vagy?

-jól. Hm-nem biztos hogy el is hiszem

-rendben. Esteledik, szerintem szálljunk le oké? Amúgy is... beszélnünk kell

-oké-sóhajtott, majd a madár elkezdett ereszkedni. Hamarosan földet is értünk. Nem kell semmilyen tábor. Tűz pláne nem, úgy megtalálnak.

-kivele, mit akarsz? Hm?-ja igen majd elfelejtettem. Benyúltam a táskámba és a papírra néztem. Ez az. Ha most oda adom lehet hogy minden megváltozik. De oda kell adnom.

-ezt... elhoztam orochimaru rejtekhelyéről, és szerintem téged.. illet-nyújtottam neki át és vártam a reakcióját

-hah... ez meg mi?-nevetett kínosan-jó vicc inari, nemtudom mikor volt időd megcsinálni de..-és rámnézett. Elakadt a szava mert én teljes komolysággal néztem rá.

-ez...nem egy vicc-csend. Az a bizonyos kínos csend-a szüleid lehet hogy még-de nem tudtam folytatni mert deidara nem hagyta

-shh! Az nem lehetséges. Ha meg is szöktek, már biztos meghaltak. És amúgy sem emlékeznek rám. Hm-nem értem a felfogását. Itt van ez a rohadt paír, nem kéne mindent ilyen könnyen feladnia.

-jó..-dünnyögtem.-szerintem holnaptól ne madárral menjünk mert feltünő és akkor már közelebb leszünk konohához, de ehhez éjjel is repülni kell. Bírni fogod?-ha igen akkor mégsem lesz kis tábor hanem most indulunk megint

-persze. Te meg pihenj mert munka vár majd rád. Hm-ezután lefeküdtem és elaludtam. Másnap reggel nem keltem nagyon korán de ahogy felkeltem deidara le is szállt a madárral és el indultunk. A levegőben volt valami feszültség amitől furcsa volt.

-rossz előérzetem van-szólaltam meg várva deidara válaszát, de mire magam mellé néztem nem volt ott. Megálltam, a francba hogy mindig igazam van.. de akkor most.. mihez kezdjek?

-megvagy-mondta valaki a hátam mögött aki tuti nem deidara volt de a gondolatmenetemet az szakította félbe hogy kiütöttek. A francba!

***

Hangfoszlányok... hol.. vagyok? Eltűnt.. deidara? Várj csak deidara.. eltűnt?

-a másik felkelt már?-kérdezi egy személy akit látni sem láttam mert még mindig félig alszok.

-nem de majd elintézem-mivan? Mit akarnak tőlem?

-jó én meg a szőkét intézem. Hidd el holnapra már halott lesz.-az deidara lenne? Nem halhat meg.. mert akkor..

-gyerünk! Felkelni!-ordított gondolom rám valaki de a szememet sem volt erőm kinyitni.-nem hallottad azt mondtam felkelni!-ordított rám miközben belém rúgott egy nagyot. Áu. De nem hat mert nincs erőm

-ezt elintézted. Talán te is meg akarsz halni?!-ordított még mindig. Közben belém rúgott egy párszor. De nem keltem fel. Most meg mozogni nem volt erőm a sok rúgástól

-fejezd be-motyogtam erőtlenül. Hol van ilyenkor az a kibaszott otsusuki? Tényleg csak el akar szabadulni, és azt úgy érheti el ha meghalok.

-tessék? Nem hallottam!-kezdett el gúnyosan nevetni. Nem érdekel hogy alig tudok mozogni. Én most behúzok neki egyet a maradék kevés erőmből. Nagy nehezen felkeltem a földről de nem néztem rá.

-azt mondtam... hogy... elég!-húztam be egyet az arcába de neki meg se kottyant

-látom kinyílt a csípád. Akkor most mesélj, vagy a lehető legrosszabb büntetést kapod!

-mit akarsz hallani?-kérdeztem tőle

-sok mindent. Kezdjük az akatsuki rejtekhelyével. Aztán az akatsuki gyengeségeivel.-még mit nem!

-soha.-jelentettem ki mire egy pofont kaptam

-ahányszor ellenkezel amnyiszor kapsz büntetést.

-legyen! Ha deidara halott akkor nekem is mindegy már! Ölj meg! Csinálj velem amit akarsz, de az akatsukiról nem mondok semmit.-ezt lehet rossz ötlet volt kimondani

-hát legyen. Öt perc múlva visszajövök valami kis ajándékkal. Akkor is van esélyed elmondani mindent. De ha nem... majd megtudod mi lesz.

Mi a francot akar ez? Nem mondok semmit az egy biztos. Csináljon akármit nem szólalok meg.

-visszajöttem édesem!-idióta állat. Valamit lerakott elém-na akkor mondasz valamit vagy sem?

-nem mondok semmit!-belenyomta a fejem egy vödör vízbe majd kiemelte. Ilyenkor kellett volna megszólalni, de nem tettem. Megint belenyomta de most hosszabb ideig. Ki kéne nyitnom a szemem nem? Talán a sharinganom akkor.. már a fulladás határán avgyok most vagy soha. Elkaptam a pillanatot, kiemelte a fejem a vízből majd kinyitottam a szemem. Ez működik.

-szólalj meg ribanc!-ordított rám, de hiába mert én már mindent lassítva éreztem ezért kaptam az alkalmon és kivettem a fejem a keze alól, majd az ő fejét nyomtam a vízbe. Minden erőmet a kezembe irányítottam. Addig amíg meg nem fulladt...

-nem mondok neked semmit!-engedtem el a fejét. Egy hulla van a szobámban, milyen otthonos.

De mivel alapból erőtlenül használtam a sharingant és el is szívja az erőm, elájultam.

***

Francba! Hol vagyok?

-idióták!-hallottam valakit kintröl kiabálni-most azonnal hozzátok ide a másikat is!-talán?? Nem nem az nem lehet.

Öt perc múlva kinyílt a zárkám ajtaja, én meg már felkeltem, de csak a szemem volt nyitva nem csináltam semmit. Nem volt erőm. Az ajtón bedobtak valakit. Ez... ez deidara?

-deidara!-nem érdekelt hogy mennyire hagyott el az erőm, oda császkáltam deidarához és átöleltem. Ő pedig a földön feküdt szótlanul.. elkezdtem sírni. Nem azért mert meghalt. Nem, nem halt meg. Hallom ahogy ver a szíve. Hanem azért mert újra láthatom

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~