Miraculous novellák

Bíbor láng (Ladrien S4)

Marinette torka elszorult, ahogy Adrien fellépett a tatamira, utolsó összecsapására készülve. Ellenfele, egy kreol bőrű, fekete hajú srác majdnem egy évvel idősebb és egy fejjel magasabb volt, és a múlt évben simán megnyerte a Collège-ek közötti városi harcművész bajnokságot.

A közönség elcsendesedett, ahogy a bíró megadta a jelet a mérkőzés kezdéséhez. A két fiú kerülgetni kezdte egymást, gyors támadásokat indítva, melyek azonban nem értek célt. Marinette megjegyezte magában, hogy Adrien olyan könnyedén és puhán mozog, mint egy nagymacska. Aztán eltűnődött, hogy vajon miért hasonlítja olyan gyakran a hercegét macskához. Mi tagadás, volt benne valamilyen macskás vonás: a mozdulatai, a ruganyossága, a napfényben megcsillanó zöld szemek...

Adrien támadásba lendült, de a másik srác hárította, majd rövid harc után kisöpörte a szőke fiú lábát és rávetette magát. A bíró megszakította a mérkőzést, három pontot ítélve az ellenfélnek.

Marinette érezte, hogy a torkában dobog a szíve, ahogy a két srác újból felvette a kezdőállást. Hajrá, Adrien, képes vagy rá. Úgy szorított neki, mintha nem is kiskorúaknak szánt karate versenyről, hanem élet-halál harcról lenne szó.

Ezúttal Adrien két pontot szerzett, majd az ellenfél egyet, majd Adrien megint kettőt. A lány nem nagyon értette, hogyan pontoznak, de nem is érdekelte különösebben; számára az volt a fő dolog, hogy szíve választottját harcolni látja. Az a gyorsaság és hajlékonyság, az az elszántság és technika...

És akkor mintegy villámcsapásként belehasított egy kérdés: hogyhogy nem adott a fiúnak is egy talizmánt? Mindenkinek csak úgy osztogatta, még a szemét Chloénak is többször adott (aztán majdnem nagyon rossz vége is lett), Adrienre viszont sosem gondolt. Pedig erős, okos, bátor, kiváló harcos... tökéletes szuperhős válna belőle.

Jó, egyszer odaadta a kígyó talizmánt, ő pedig levitézlett vele - de Őrzőként mostmár tudta, hogy nem illik bármelyik talizmán bárkihez. És Adrienhez nyilván nem illett egy csúszómászó... neki valamilyen erős, bátor, gyors állat való. Oroszlán, tigris, párduc...

A közönség éljenezése és a bíró bejelentése szakította ki merengéséből. - És a párizsi Collège-ek bajnokságának győztese Adrien Agreste, a Françoise Dupont tanulója! Ő fogja képviselni Párizst a nemzeti bajnokságon!

- Adrieeen! - Marinette felpattant a székéről, de a fiút már körülvette a tömeg, a szervezők pedig egy pódium felé tessékelték, ahol rövid ceremónia keretében átnyújtották neki a győztesnek járó kupát. Az ellenfél szomorúan hagyta el a termet, miközben az edzője gesztikulálva magyarázott neki valamit.

A lány még várakozott egy ideig, de nem tudott közel férkőzni a bajnokhoz, hogy gratuláljon neki; a felnőttek még mindig tárgyaltak vele, majd Chloé és Lila ugrott a nyakába. Majd később beszélek vele. Kissé csalódottan indult a kijárat felé, azonban mikor kilépett a sportterem előcsarnokába, ijedten hőkölt vissza. Egy közel három méter magas, fehérbe öltözött izomkolosszus dobálta jobbra-balra az asztalokat, székeket, embereket, mintha azok pelyhek lennének. - Agreste! - hörögte a szörny. - Adok én neked, csak kerülj a szemem elé!

Adrien utolsó ellenfelét nyilván megszállta egy akuma, miután kikapott, és még az edzője is összeszidta. A lány gyorsan visszavonult a fő csarnokba, majd elindult egy onnan nyíló mellékfolyosón, ahonnan kisebb helyiségek nyíltak, és egy raktárba benyitva átváltozott Katicává.

Ahogy ismét kilépett a folyosóra, Adriennel találta szembe magát, aki éppen az öltözők felé igyekezett. - Katicabogár? - kerekedett el a szőkeség szeme.

- Akuma-riadó van! - tájékoztatta a hősnő. Először gyorsan fedezékbe akarta vinni a fiút, de hirtelen eszébe jutott, miről is elmélkedett a mérkőzés alatt. Tökéletes szuperhős válna belőle. - Ha... ha nem esik nehezedre, tudnál segíteni? Adnék neked egy talizmánt, amivel szupermod... szuperhős lehetsz... de csak ha nem zavarlak - dadogta elpirulva.