Miraculous novellák

Tourbillon Crépusculaire (Ladynoir LF)

A történetet a Miraculous VW Hero videó ihlette:
https://www.youtube.com/watch?v=P9yevyx9F1w

---

Voltak olyan napok, amikor a reménytelenség eluralkodott Marinette-en. Az iskolai jegyeivel egyre rosszabbul állt, Chloé piszkálódását egyre nehezebben viselte el, de legfőképpen szuperhős-küldetése és annak bizonytalansága, veszélyei nyomasztotta mázsás súlyként a szívét.

Egy külvárosi háztetőn ült Katicabogárként, miközben az őszi nap késő délutánba fordult. Szuperhősként is ugyanolyan elesettnek, magányosnak érezte magát, mint civilként, és azt kívánta, bárcsak önmaga lehetne, anélkül hogy a világ súlyát kellene hordoznia a vállán.

- Gondterheltnek látszol, bogár.

Katica összerezzent. Macska olyan puhán tudott lopakodni, hogy még élessé vált érzékeivel sem vette észre. És főként hogyan talált itt rá? - Cicus? Mit keresel itt?

- Csak... valahogy megéreztem, hogy nincs minden rendben, és... gondoltam, hogy szükséged van társaságra - ült le melléje a fiú. - Akarsz beszélni róla?

Katica megrázta a fejét. Mit is mondhatna? - Nem. Csak azt akarom, hogy átölelj.

A fiú gyengéd ölelésbe vonta a hősnőt. Katica végtelen hálát érzett. Ha létezett valaki, akinek ilyen pillanatokban kívánta a társaságát, akkor az Fekete Macska volt. Az egyetlen, aki hozzá hasonlóan tudta, hogy mekkora felelősséggel és lemondással, de ugyanakkor mekkora eufóriával jár az új hivatásuk. Belesimult társa karjaiba és lehunyta a szemét.

Hosszú idő után szólalt meg. - Nem nagyon tudok mit beszélni róla. Időnként minden olyan bizonytalannak és kilátástalannak tűnik. A suli, a küldetések. Vannak napok, mikor teljesen elveszítem a reményt.

- Vannak napok, mikor én is így érzem. De együtt mindig felülkerekedünk mindenen.

Katica elmosolyodott és megszorította a fiú mancsát.

- Tudod mit, bogár? Menjünk el valahova, ahelyett, hogy itt sajnálnánk magunkat. Mit szólnál egy versenyhez az Eiffel-toronyig? Vagy fegyvertelen harc, kapd el a zászlót, akadályverseny...

- Nem érzem magam formában ilyesmihez. Még a vállam sem jött teljesen helyre az utolsó harc után.

- Akkor... menjünk el fagyizni. Vagy egy moziba, és nézzünk meg egy lövöldözős filmet.

- Ahhoz sincs kedvem.

- Akkor koncertre. Ma este Scooter-koncert lesz egyik arénában. Az felvidít. Apám is mindig Scootert hallgat, ha szomorú.

- Egyre rosszabb ötleteid vannak, cicus.

- Akkor versenyezzünk az autókkal. Azt imádod.

- Imádom... de most túl fáradt vagyok hozzá.

A város úgy egy hete elektromos autókat adott nekik, hálából szuperhős-munkájukért, de tizennégy évesek lévén csak zárt pályán vezethettek. Az egymás elleni versenyek a gonoszoknál való harcoknál is intenzívebb élménynek bizonyultak.

- Akkor én vezetek, te pedig utas leszel.

Katica halványan elmosolyodott. - Nem hangzik rosszul.

- De persze csak akkor, ha te is akarod. Ha szeretnéd, akár maradhatunk itt is. Bármeddig.

- Igen, akarom. Menjünk - bontakozott ki az ölelésből. Annyira aranyos volt a cicusa; a csillagokat lehozta volna neki az égről, de ugyanakkor mindig a lány kívánságát tartotta szem előtt.