Miraculous novellák

Te és én a világ ellen (Ladynoir LF)

Alternatív befejezés a 2023-as Miraculous Le Film mozifilmhez: Katica és Fekete Macska saját erejükkel és találékonyságukkal győzik le Halálfejet, ahelyett, hogy a pasas csak úgy kinyírná magát. Igen, tudom, hogy a film gyerekeknek készült és azért egyszerűsítették le a végső leszámolást, én viszont megírtam a saját verziómat vakmerő csatákkal, összecsapásokkal, veszélyekkel, sérülésekkel. Még augusztusban publikáltam ezt angolul az AO3-ra; ott sokkal több filmes fanfic-em van, úgyhogy akit érdekel, azt meghívom oda (kimba714 fiók). ^^

Katicabogár

Először azt hitte, hogy csak egy igen heves zivatar szakadt a városra. De miután kilépett a tetőteraszra és látta a pánikba esett embereket és a távoli tüzeket, rájött, hogy ez több annál; valószínűleg egy új, akumatizált szupergonosz, akit Fekete Macska segítségével pillanatok alatt elintézhet. Vagy akár a segítsége nélkül is. Átváltozott és a tetőkön ugrálva elindult a rombolás felé, ám ahogy közelebb ért a káosz szívéhez és meglátta a kibontakozó szörnyű jeleneteket, világossá vált számára, hogy sokkal komolyabb dologról van szó: Halálfej maga változott egy mérhetetlenül erős szupergonosszá, pusztítást végezve Párizsban, és rettegést keltve a polgárokban.

Katicabogár a földre vetette magát, és kikémlelt egy autóroncs mögül. Csak megrongált és összedőlt épületeket, kiégett autókat, gomolygó hamut látott. Bár még kora este volt, nyomasztó sötétség borította be a várost, és csak a tomboló tüzek teremtettek némi fényt. Fohászkodott, hogy ne legyenek áldozatok, bár a pusztítás mértékét tekintve ez hiábavaló reménynek tűnt.

Észrevette, hogy a környéken még mindig számos ember van, akik kétségbeesetten próbálnak menedékbe vonulni. - Meneküljetek! - kiáltotta Katica, de remegő hangja nem hatolt át a zűrzavaron. - Menjetek le a metróba! - Az égből hulló törmelékek között suhant, kikerülve egy zuhanó autót, majd egy omlani kezdő épületszárnyat, ahogy ösztönei a civilek felé vezették. Egy gyermek elesett, elszakadt az családjától, és Katica csak az utolsó pillanatban tudta megmenteni őt a hamu-tornádótól, biztonságba repítve őt a jojójával.

A városközpont romokban hevert, az apokaliptikus látvány végtelennek tűnt. - Fekete Macska, hol vagy? - könyörgött elhaló hangon, miközben a szíve minden egyes veszélyes lépésnél hevesebben vert. Kétségbeesése egyre nőtt, ahogy hiába kereste társa nyomát. Kimerültsége ellenére azonban nem volt hajlandó feladni a harcot; eltökélten igyekezett minél több életet megmenteni és a lehető legkisebbre csökkenteni a pusztítást, még ha mélyen legbelül tudta is, hogy ezúttal nem lesz képes megmenteni a várost és helyrehozni a dolgokat. Egy lezuhanó kő súrolta a karját, feltörő lángok égették meg a lábait, de fogait összeszorítva küzdött a fájdalom ellen, és továbbhaladt, mert tudta, hogy az embereknek szükségük van rá.

Egy kereszteződéshez érve tekintete megakadt az Eiffel-torony sziluettjén, amelyet a csúcsáról áradó baljós lila fénypászmák világítottak meg, és tudta, hogy Halálfej kétségtelenül ott van fent. Futni kezdett a torony felé, de hamarosan a perzselő szél olyan erős lett, hogy megállni kényszerült. Megpörgette a jojóját, hogy eloszlassa a gomolygó hamut, és nyöszörgött az erőfeszítéstől, ahogy a vihar puszta ereje elkezdte felszakítani a járdát a lábai alatt. Egy robbanás a földhöz vágta, fájdalom futott végig a testén, és képtelen volt megmozdulni; kétségbeesetten figyelte, ahogy egy óriási, ökölszerű felhő fenyegetően ereszkedik feléje, készen arra, hogy összezúzza őt.

Fekete Macska

Adrien elterült az ágyán, és megpróbálta teljesen kizárni a külvilágot. A vastag függönyök eltakarták a város pusztulásának látványát, a fülhallgatón keresztül dübörgő zene elnyomta a robbanások hangját, a fiú pedig nem törődött az ujján kitartóan lüktető gyűrűvel. Ha Katica beszélgetni akart, az ő dolga, de neki nem volt kedve hozzá.