Miraculous novellák

Álomfogó 2. rész (Ladynoir S1)

A hősruhák szinte minden fizikai behatásnak ellenálltak, a gonoszok találataitól kezdve a nem túl nagy zuhanásokig, ütésekig, becsapódásokig - azonban egy másik szuperhős támadása ellen még ezek sem nyújtottak kellő védelmet.

Katica és Macska számos sebből véreztek, a lány pedig nem tudta mozgatni jobb kezét, ahogy magával Halálfejjel harcoltak a Montparnasse-torony tetején, izzó narancsszín égbolt alatt. Az akumatizált egy magát Fényhozónak nevező, tűznyalábokat dobáló lány volt, akinek elege lett a novemberi hidegből és sötétből, így elhatározta, hogy forró nyári délutánt varázsol a fagyos párizsi éjszaka helyett. A két hős úgy vélte, hogy rövid úton belül elintézik, azonban kisvártatva Halálfej is megjelent a színen, felborítva terveiket; nyilván nem akart semmit a véletlenre bízni.

A várost ködbe vonta az őrült ütemben párolgó víz, a fel-feltámadó szél pedig hamut sodort magával. Katica és Macska szinte végig csak védekezésre kényszerült; Halálfej ellen kevés esélyük volt, a tűznyalábokat pedig nem térítették el fegyvereik. Egyre szorongatottabb helyzetben voltak, erejük mindinkább alábbhagyott.

- Macska, fedezz! - kiáltotta Katica, miközben beugrott egy szellőzőrendszer mögé. Fekete Macska egyszerre vette föl a harcot mindkét ellenféllel; a gonoszt félreütötte botjával, majd Halálfej ellen indult. Halálos táncba kezdtek a tetőn, támadva és ütéseket hárítva, azonban nem volt kérdéses, hogy a fiú csak ideig-óráig tudja tartani magát ellenük. Katica szíve elszorult, ahogy meghallotta a fájdalmas kiáltásokat és csonttörő ütéseket.

- Szerencsetalizmán! - dobta fel bal kezével a jojót. Egy pöttyös hósapka esett le az égből, de mielőtt elkapta volna, elbotlott és a földre esett. Fényhozó résen volt, elkapta a talizmánt és felrepült, tűzgömböket lőve a tető irányába.

- Nee! - kiáltotta a lány, félregurulva a támadások elől. - Macska, vissza kell vonuljunk! Most!

A fiú utolsó próbálkozásként az akumatizált felé dobta botját, és bár eltalálta, az nem engedte el zsákmányát. A következő pillanatban Halálfej lerohanta a fegyver nélkül maradt Macskát és kegyetlen támadást intézett ellene, izzó sebeket tépve testén, a fiú pedig nemsokára súlyos sebesülten a mélybe zuhant.

- Cicus, neee! - Katica gondolkodás nélkül utána ugrott, a jojóval lassítva saját esését.

A fiú élettelenül feküdt az aszfalton; a vöröses félhomályban is látszott, hogy mennyire rossz állapotban van. - Mondj valamit! Macska! - Katica megpróbálta kitapintani pulzusát, de nem érzékelt semmilyen életjelt. - Cicus, ne hagyj itt!

Érte áldozta fel magát. És mostmár vissza sem tudja hozni.

Fülbevalója jelzett. Tudta, hogy menekülnie kell, de nem hagyhatta ott társát.

Súlyos lépteket hallott, és a fájdalomtól lebénulva nézte, ahogy Halálfej kilép a kavargó hamuból, kezét nyújtva a talizmánokért.

---

Marinette sikoltva, zihálva ült fel az ágyában, levegőért kapkodva. Hosszú percekbe telt, amíg megnyugodott. Nem ez volt az első rémálma - az ilyenek lassan már hozzátartoztak szuperhős-hivatásához - bár nyugtalanul konstatálta, hogy az utóbbi egy-két hétben különösen intenzívekké és nyomasztókká váltak a rossz álmok.

Egy ideig hallgatózott, de a házban is, az utcán is csend volt, az ablakon túl pedig csak sötét, csillagos eget látott. Úgy tetszett, szülei nem hallották meg a kiáltást, mint előző éjszaka. Még Tikki sem jött, mint máskor, hogy megnyugtassa, de Marinette nem is akarta zavarni őt.