15.

47 1 0
                                    

Peter szemszöge

Tegnap nem láttam egyáltalán Csengét. Hívtam, de nem vette fel. Írtam, de nem reagált. Szóval egy dolgom maradt. Elmenni hozzá.
A legkorábbi busszal már odaértem a házához. Becsengetek hozzá, ami nagy meglepetésemre az anyja nyitja ki az ajtót.
-Csókolom, Csengéhez jöttem.
-Szia, nyugodtan gyere be. -ezzel beinvítált a házba.
-Csenge hogy hogy nem volt suliban az elmúlt napokban? -kérdezem
-Ezt inkább tőle tudjad meg minthogy tőlem.
-Rendben, köszönöm
Felmentem a szobájába, vagyis csak akartam, ha nem zárta volna be.
-Csenge? Én vagyok az, Peter. Beengedsz? -kérdésemre a válasz a zár kattanása volt. Na akkor menjünk be.
Csengét az ágy szélén láttam összekuporodva és ahogy látom sírt is. Szegénykém.
-Hé, mi történt?
-Nhem vészes, cs-csak apum.
-Mi van vele? Jól van? -kérdezem. Tudniillik az ő apja kint dolgozik és nagyon ritkán látják egymást.
-J-jól van, csak ma kellett volna haza jönnie, de nem j-jön haza a munka miatt -mondta. Szegénykém, tudom, hogy az apja a gyengepontja néha, de ennyire megviselte volna?
-Shh...nyugiii, haza fog jönni. Itt haljak meg az ölelésed közben. -mondom majd láttam hogy mosolyog. - Na ezeknek már örülök.
-Köszönöm- mondja majd megolel.
Ha ezt előbb tudom meg, akkor hamarabb itt lettem volna.

Luw u
<3

Skaterboyba szeretve (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora