Skaterboyba szeretve (Befejezett)

25. 2/2

Csenge szemszöge

Hát eljött a péntek. Lexyvel megbeszéltük, hogy behozzuk a suliba a "randi" ruháinkat, mert hát én nem vagyok olyan, hogy egy köpésnyire van az otthonom.
Órák után át öltözve mentünk ki a suliból, ahol a két jó madár úgy megnézett minket, hogy az kár volt volna nem le szólni.
-Mi van fiúk? Csak nem ki esik a nyelvetek a szátokból? -kérdezem nevetve, ami miatt Lexy is felnevet.
Davidnek volt egy-két hozzászólása, de én nem tudtam rá figyelni, mivel Peter elkezdett közeledni hozzám.
-Na akkor menjünk. -mondta, majd maga után húzott, ami miatt a két jó madarat ott hagytuk a helyszínen. El kezdtünk gyalogolni a randi helyszínre tök csendesen. Ezt a csendet én rontottam el.
-Meg kell hogy mondjam, eléggé félek, hogy mibe sántikáltok. -mondom nevetve.
-Ohh...nem kell félned. Külön leszünk, mivel nem akarjuk elrontani egymás meglepijét.
-Meglepi? Még mennyi meglepid van még a tarsolyodban? Lassan adósod leszek -mondom a végét nevetve, ami miatt ő is el kezdett nevetni.
-Áhh csak kettő. De azok is baromi nagy meglepi lesz számodra. És nem leszel adósom, soha se voltál az. -mondja majd arcon puszil.
-Oké, most megnyugodtam -mondom, majd a további néhány métert csendben tettük meg.
Odaérve a pincér elkísért az asztalunkig, majd mikor megvolt a rendelés, utána csak beszélgettünk minden.hülyeségen.
Amikor megvolt minden és ki fizettünk mindent, a kijárat felé tartva megláttam a másik párost, akik kicsit idegesek voltak, hogy ennyire elhúzódott az idő. Utána el búcsúztunk a párostól és elindultunk a meglepi helyünkre. Fél óra séta után meglátok egy kivilágított részt ami miatt gyorsabban szedtem a lábam.

Az állam a földet súrolta a látvány miatt.
-Ugye tetszik? -kérdezi Peter.
-Még hogy tetszik, IMÁDOM! -mondom majd a nyakába ugorva dicséret meg az alkotását. Nagyon kitett magáért, az már biztos.
-Gyere, üljünk le.
-Oké -és már ott voltunk a gyönyörű helyszínen.
Másfél 2 óra múlva már kezdtem kicsit fáradt lenni, amit drága barátom meg is látott, így felajánlotta, hogy menjünk el hozzá, így is a közelbe voltunk a házától.
Beérve a lakásba egy hatalmas meglepés fogadott engem. Anyum az ő anyukájával beszélgetett.
-Anyu? Te itt? -kérdezem meglepődve
-Hát hallottam mivel készül a barátod így úgy gondoltam, hogyha te itt leszel akkor én se maradok ki a mókából. Mi úgyis elmegyünk csavarogni, szóval tiétek a lakás. -ezzel kiléptek a lakásból.
-Pszt....kövess -mondja barátom suttogva, majd el kezdem követni.
Az egyik szobába vitt be engem, ami elképesztően nézett ki.

A falon fényfüzér volt, rajta a régi emlékekkel teli képekkel. Könnybe lágyadt a szemem néhány képen, amit néhány alkalomkor barátom le törölt arcomról.
-Hogy tetszik? -kérdezi néhány perc csend után
-Elképesztő, hogy te ilyenekkel lepel meg. Nagyon gyönyörű ajándék számomra.
-Amilyen te vagy számomra. -mondja majd magával szembe fordítva hajol ajkainra. -Szeretlek
-Én is -majd újra egymás ajkaira hajoltunk.

Lexy szemszöge

Mikor elmentünk tőlük, egy kis csendbe fullasztó séta következett. Ezt a csendet én szakítottam meg.
-Merre megyünk pontosan? -kérdezem.
-Nyugi kíváncsi fáncsi.
Egy negyed órás séta után egy ismerős hangot hallottam még füleimben.
-Ugye nem....?
-De de. Egy gördeszka pálya

-Jézusom, de én nem is.... -nem tudtam befejezni mondandómat, mivel félbeszakított.
-Tudom, hogy nem tudsz, de ezért jöttünk ide, hogy megtanítsalak rá.
-Oké, de ha betöröm a fejem, nagyon megjárod.
Itt a mosolya lehervadt. Szerintem a balesetre gondolt vissza. Oda megyek hozzá, majd megölelem.
-Naa tudod, hogy nem úgy gondoltam.
-Tudom, de mégis azért eszembe jutott.
-Naaa, gyere inkább taníts meg az alapokat. -mondom, mire visszatér a régi, mosolygós énje.
Majdnem másfél két órát kint voltunk és én MAXIMUM 5-ször estem el. Mikor már ki fáradtunk, leültünk egy padra, a deszkát pedig a lábunk alá tettük.
-Tudom, hogy nem egy könnyen fogom elfelejteni a történteket, de mikor azt mondtad, hogy "ha betöröm a fejem...", akkor nem tudtam nem arra a napra gondolni.
-Tudom én is, hogy egy borzasztó élmény volt számodra is, de a múlt az múlt marad, mindörökké. -mondom majd megcsókolom. Én se gondoltam, hogy kezdeményezni fogok egy ilyet, de nem baj.
-Na, menjünk a kövi helyre
-Milyen következő?
-Majd meglátod.
Egy 5 perces séta után egy panelházhoz értünk. Az elején azt hittem, hogy betörünk valakihez, de megnyugodtam, mikor elővette a ház kulcsot.
Belépve a lakásba elképesztő volt minden. A nappali, a konyha, de a szoba az valami gyönyörű volt.

-Na, milyen? -kérdezi barátom hátulról átölelve. Imádom azokat a védelmező karokat.
-Nagyon kellemes hangulatú, és nagyon gyönyörű a kilátás is.
-Pont, mint te. -mondja fülembe suttogva, nekem meg pír szökik az arcomra. De hiányzott.
-Amúgy kinek a lakásába törtünk be? -kérdezem
-A sajátunkba, mert ez a mi kis keconk.
-Ha már akkor a mi keconk, akkor mit terveztél itt még?
-Háát csak annyit, hogy most az ölembe foglak és addig csókollak, míg van levegő a tüdömben.- mondja és elkezd közeledni
-Na csak ennyit kérsz -mondom, majd az ölébe ugorva hajolok újra ajkaira. Oly szenvedélyes és románcos, hogy mi bele illenénk egy romantikus szappan operába.
-Nah....aludjunk, így is sokat tettünk értetek.
Ezzel a mondattal az ágyra dob, majd rám hasalva kezd el horkolni viccként.
-Naaaaa!! Azért ne fojtsál meg. -mondom nevetve, mire lemászik és mellém fekszik. Mellkasába hajtom fejemet, míg ő cirogatni kezdi hajamat.
-Jó éjt
-Neked is
Ezek után már aludtunk is, mint a bunda.

Luw u
<3