Skaterboyba szeretve (Befejezett)

27.

Lexy szemszöge
~hétfő~

Újra indulhat a hét. A hétvégén átköltöztünk az albérletbe, így nem tudtunk sajna pihenni. És ez meg is látszik rajtam. Úgy nézek ki, mint akin rajta maradt a smink egy hajnali buli után. Na nem baj. Már rég nem hallottunk a két szülőről azóta, mióta osszevesztunk velük.
A sulihoz tartunk Daviddel, mikor is szembe jön velünk a másik szerelmespár, akikhez oda mentünk volna, ha nem látjuk, hogy Csenge egy akkorát lekever Peternek, hogy majdnem földre taknyolt. Utána csak egy sírva futó lányt látunk és utána csak a földön fekvő fiút. Oda rohanunk, hogy megtudjuk, mi itt a vita tárgya.
-Ez.meg.mi.volt? -kérdezem szaggatottan a sráctól.
-Háát egy kicsit osszekaptunk, de nem vészes. -mondja majd csak simán felállt a földről és elsétált.
-Na ez fura volt. -mondja a mellettem álló David.
-Hát eléggé -mondom, majd tovább megyünk a suli felé.

Csenge szemszöge

Reggel ki terveztük Peterrel, hogy megprankkeljük őket. Eléggé nehéz volt mit kitalált, hisz lett volna itt minden, de mi ezt az összeveszős dolgot terveztük ki, mivel minket soha nem láttak veszekedni. Így ki terveltük a storyt. Egy lány miatt veszünk össze, én pofon vágom, majd elfutok a suli hátsó részére, ahol várni fogom. Úgy tudom, hogy sikerült a tervünk és nem a mentő viszi el, hogy ő is odajön a megbeszélt helyre.
Hát akkor induljon a tervünk.
Meglátva őket átváltunk a "színészi" énünkre. Összeveszünk, szembefordulok vele és mielőtt ütnék, el sugok egy "bocsit" majd már pofon is vágtam. Jesszus, szegény Peter, de futnom kell, mielőtt lebukunk. Futok a suli hátsó részére, ahol már várom Petert. Egy negyed óra múlva már itt is volt. Szegénykém arca "kicsit" piros lett. De látszott rajta, hogy nem bánhatom meg, mivel sikerült a tervünk.
-Na és most hogyan tovább? -kérdezi Peter. Na, hát erre nem számítottam. Ezt nem beszéltük meg, hogy hogyan tova.
-Hát ezt nem beszéltük meg. -mondom nevetve, de végül kitervertük a következő pranket is. Az egyik szünetben ő fog majd pofon vágni, majd megkérjük az egyik tanárt, hogy ő is vegyen részt, hogy majd ő "vigye el az igazgatóhoz".
Ez is meg volt. Végig nézték, és szerintem szó szerint földbe gyökereztek a látványtól.
Délután már röhögve értünk haza, mármint hozzánk. Anyum sütött nekünk sütit és mivel aranyos anyum van, még jeget is kaptunk tőle.
-Na, milyen volt a napod? -kérdezi Peter kicsit közelebb ülve hozzám.
-Hát az attól függ hogy hogyan nézem. Ha úgy nézem, hogy sokszor a szerep miatt pofon kellett vágnunk egymást, akkor inkább köszönöm, de nem kérek belőle többet. Ha pedig úgy, hogy itt vagyok melletted, akkor a világ legeslegboldogabb embere vagyok. -mondom majd megcsókolom.
-Én is így gondoltam -mondja majd egy puszit hint számra, majd a sebes helyre.

Hehh.....😅😅😅
Luw u
<3