- Biztos vagy benne, hogy tetszeni fog neki? - szóltam bele a telefonba rögtön az után, hogy felvette.
- Már akkor is mondtam, hogy igen. - bosszankodott Lily a vonal túlsó végén.
- De mi van ha mégsem?
- Akkor nekem adod, mert nekem tetszik. - jelentette ki.
- Mégis miért adnám...
- Barátságunk jelképeként. Azért, mert szeretsz. Mert megérdemlem. - sorolta: - Kell még indok?
Megráztam a fejem, majd mivel tudtam, hogy nem látja, hozzátettem: - Nem kell, köszi. Azt hiszem, ennyi bőven elég. - nevettem.
- Ennyi sem kellett volna. - érvelt tovább.
- Persze... - kezdtem bele, de a vonal másik végén egy álmos, számomra ismeretlen hang szakította félbe a beszélgetést: - Ki van ott? - kérdeztem.
- Senki. Mennem kell, Jay. Este találkozunk. Ó és ne felejtsd el a virágot! - köszönt el gyorsan a legjobb barátom, majd kinyomta a hívást. Pontosan az ilyen viselkedése az, ami miatt úgy érzem titkol valamit előlem. Persze, amikor rákérdeztem szinte azonnal letagadta, ezért nem is firtattam tovább.
Kisebb gondom is nagyobb volt a legjobb barátom magánéleténél.
Ma van Chloe szülinapja.
Szerettem volna különlegessé tenni neki, ezért elterveztem az egész napot az elejétől majdnem a végéig, mivel a nem annyira meglepetés buli egyrészt nem az én ötletem volt, másrészt nem egy olyan ember lesz ott, akit nem ismerek és emiatt egy kicsit ideges is vagyok. Chloe nehezen enged betekintést a múltjába, az emberekbe az életében, így fogalmam sincs arról, hogy mire számítsak.
Na és persze ott van az ajándék.
Lily-vel egy teljes napot vásárlással kellett, hogy töltsek mire megtaláltam a megfelelő ajándékot. Az idegesség és félelem persze továbbra is bennem van, mert nagy volt a rizikója annak, hogy nem fog neki tetszeni.
- Minden készen áll? - kérdezte Rose néni a nappaliból, amikor a telefonom képernyőjéről le sem véve a szememet néztem végig az előre megírt listát, nehogy elfelejtsek valamit.
- Elméletileg igen. - feleltem a listára koncentrálva.
- Drágám, miért izgulsz ennyire? - kérdezte.
Felé fordítottam a fejemet, mielőtt vállat vonva így válaszoltam: - Csak nem akarom elszúrni.
- Biztos vagyok benne, hogy ez elő sem fordulhat. - lépett mellém, majd egyik kezét a vállamra téve gyengéden megszorította azt: - Bárhogyan is alakul a nap, még ha be is csúszik egy-két hiba a tervedbe az a fontos, hogy te mindent megtettél azért, hogy jól sikerüljön. Biztos vagyok benne, hogy Chloe is értékelni fogja az igyekezetedet.
- Remélem igazad van. - mormoltam.
- Nekem mikor nincs? - kacsintott rám játékosan, mire szoros ölelésbe húztam.
- Köszönöm Rose néni. - mormoltam a vállába, miközben ő viszonozta az ölelésemet: - Fogalmam sincs mihez kezdenék nélküled.
- Még szerencse, hogy ezt nem fogod megtudni egyhamar. - húzódott el kuncogva: - Most pedig nyomás, ha jól tudom, már várnak rád.
- Ó, igen. Tényleg.
- Gyógyszereket bevetted? - vonta össze a szemöldökét, mielőtt leléphettem volna.
- Igen. - forgattam a szemem.
- Ne forgasd a szemed, csak figyelek rád. - morgott.
- Tudom, tudom. - adtam egy puszit az arcára: - Akkor eljössz este? - kérdeztem, mielőtt kiléptem az ajtón.
