- Jaime Logan. - szólított az asszisztens, mire felkeltem a váróterem kényelmetlen, műanyag székéről Rose néni példáját követve, majd ketten sétáltunk be az orvosi szobába.
- Jó reggelt Dr. Bay. - mosolyogtam a dokira, aki éppen az asztalánál ült és a számítógépe billentyűzetén gépelt valamit sietősen.
Hangomra felkapta a fejét: - Jaime! - mosolyodott el, majd a nagynénémre nézett: - Ms. Black. - biccentett felé.
- Örülök, hogy újra látom doktor úr. - köszöntötte Rose néni.
- Egy pillanat türelmeteket kérem és kezdhetjük is. - szólt az orvos, majd teljes figyelmét visszafordította a képernyő felé. Alig egy perc múlva végzett is, én pedig mint egy rutinos látogató, már helyet foglaltam az ágyon, várva a vizsgálatot, hogy minél hamarabb elmehessek innen.
- Látom, még emlékszel a menetre. - szólt a doki felé lépve.
- Elég nehéz elfelejteni. - mormoltam halkan, mire ő csak megértően bólintott. Megértette, hiszen voltak olyan időszakok az életemben, amikor több időt töltöttem nála, mint otthon.
- Szeded rendesen a gyógyszereket? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam, ő pedig levette a sztetoszkópot a nyakából, majd jelezte, hogy emeljem fel a pólómat.
- És érzel bármiféle változást magadban? Gondolok itt a fáradékonyságra, nehézlégzésre...
Megráztam a fejem: - A műtét óta semmi hasonlóm nem volt.
- Remek. - bólintott megkönnyebbülten, majd elemelte a bőrömről a sztetoszkópot, és így folytatta: - Még csinálunk egy EKG-t és készen is vagyunk.
Bólintottam: - Essünk túl rajta, ma jó hírekkel kell nekem szolgálnia, Dr. Bay. - feleltem izgatottan.
- Ó, igen? - vonta össze a szemöldökét.
Rose néni felnevetett: - Megígértem neki, hogy ha minden rendben van a szívével, és önnek sincs ellenére, hogy Jaime felügyelet nélkül vezessen le hosszabb utakat, akkor ma délután veszünk neki egy autót. - magyarázta, majd szórakozott, bár szúrós pillantást vetett rá és hozzátette: - Aminek a felét ő fizeti.
- Már mindent értek. - nevetett Dr. Bay: - Akkor ne is húzzuk sokáig a dolgot. - tette hozzá.
Pár napon belül kezdetét veszi a gólya hét az egyetemen és bár akkor muszáj lesz ott aludnom, hiszen a programnak több ilyen része is van, a szemeszter kezdetekor már nem szeretnék kollégista lenni. Amikor felvetettem Rose néninek, hogy vennék magamnak egy autót, szinte azonnal ellenkezett, de hosszas érvelések - és Chloe segítsége - után sikerült meggyőzni arról, hogy ez miért jó ötlet.
A végén pedig oda lyukadtunk ki, hogy fizeti a felét, mint utólagos ballagási ajándék. Már csak az kell, hogy Dr. Bay közölje, minden rendben van.
- Szóval... - szólalt meg a doki, miután tüzetesen átnézte az eredményeimet: - ...úgy néz ki minden rendben van.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. A hosszú évek alatt akárhányszor látogattam el ide, mindig csak rosszabbodott a helyzet. Azt hallani, hogy minden rendben van szinte könnyeket csalt a szemembe.
Rose néni örömében felém sietett és magához ölelt: - Végre. - csak ennyit mondott, és őszintén egyet tudtam érteni vele.
- Akkor... - néztem rá vigyorogva.
A nagynéném felsóhajtott, majd a fejét tekerve csak ennyit szólt: - Kapsz egy kocsit.
- Ez az! - ujjongtam.
