French Apologies

18. adieu ma belle

A nevem Emily Cooper, vagy ahogyan sokan ismerhettek @emilyinparis. Hosszú utat jártam be azóta, hogy azon az ominózus napon Párizs-ba költöztem és véletlen csaknem az alsó szomszédomhoz Gabriel-hez nyitottam be a saját lakásom helyett. Na mindegy, ennek a történetnek a folytatása még várat magára, ám ami Devin-t illeti, mint talán nektek is feltűnt, nem vagyok egy központi karakter a történetben. Ettől függetlenül több vagyok, mint egy cuki influencer a Savoir-tól. Söt mi több, tudok is egy dolgot, amit rajtam kívül senki más. Méghozzá arról az éjszakáról, melynek emlékei azóta is homályba övezik Devin karakterfejlődését. A karaktergyilkos kiléte továbbra is ismeretlen, hiszen ha hallottuk is minden érintett oldalát, még mindig ott vannak a meglepetések, melyek bármikor a feje tetejére állíthatnak mindent. Ott van például Devin maga, akinek szerintem fogalma sincs mit miért csinál. Vagy Anna, aki azt hiszi senki nem tud a kis titkáról Theodor-ral és Romain-val kapcsolatban. Ott volt Max, akinek szerelménél csak az önfejűsége volt nagyobb és ne feledkezzünk meg Laurent-ról, akit még nem igazán ismerek. Csupán egyszer láttam. Azon az estén, amiről eddig nem beszéltem senkinek őszintén.

French Apologies
18. adieu ma belle
[Emily szemszöge]

Hetekkel korábban

A bálon való munkám talán életem eddigi legjobbja volt. Tudják, miután meghoztam a döntésem a karrieremet illetően, hamar felfordult velem a világ. Nagyobb munkákat és feladatokat bíztak rám. Ez jól jött, hogy feldolgozzam azt, amit Gabriel lakásának ajtajában láttam. De ez most mindegy. Ami Devin-t illeti, megbeszéltük, hogy nyolckor találkozunk a bejáratnál. Ennek lassan 2 órája volt, amikor úgy tíz fele kaptam tőle egy snapchat üzenetet. A fotón ő és egy férfi arcának egy része volt látható a következő felirattal: "Mindjárt ott, várj meg minket!" Nos, ahogy ezt megkaptam egy kicsit azért megnyugodtam, hogy életben van, az viszont nem tetszett, amit a tekintetében láttam. Sejtettem, hogy nem józan, az pedig nem fért bele, hogy jelenetet rendezzen.
- Emily! - Szólt egy hang felém a távolból.
- Camille! Mit kerestek ti itt? - Nem volt egyedül. Hozta magával Gabriel-t is, ami még jobban fájt a történtek után.
- Hallottuk, hogy itt leszel, szerettünk volna látni. Azóta nem láttunk, hogy...
- Fátylat rá! - Vágtam a szavába. Nem tudtam egy percig sem Gabriel szemébe nézni, hiszen ha megtettem volna az egy egészen más reakciót váltott volna ki belőlem.
- Mi lenne, ha újra barátok lennénk? - Kérdezte tőlem Camille látszólag teljesen őszintén. Kedvem lett volna felképelni. Szerencsére volt egy barátom, aki a legjobbkor érkezett.
Hallottam, ahogy begördül egy fekete autó a taxi sávba, amiből aztán Devin-t láttam kiszállni.
- Ki ez? - Kérdeztem magamban, amikor egy magas, sötét borostás férfi kiszedte Devin-t az anyósülésről. Először azt gondoltam részeg, majd rájöttem, hogy többről van szó. Odarohantam. - Te jó ég? Mi történt vele?
- Kicsit sokat ivott, haza pedig nem vihettem. Hiszen nem tudtam hol lakik.
- Mit csináltál vele? - Kérdeztem, mivel igencsak mérges lettem, hogy a sofőr azonban teljesen józan és hagyta, hogy a legjobb barátaim egyike így kicsinálja az estéjét. 
- Most találtam, fogalmam sincs, hogy kicsoda. - Tette hozzá, ezt persze nem hittem el.
- Hagyd ezt, most fontosabb dolgunk is van ennél. Mi a neved? - Ahogy ezt a kérdést feltettem, kis hezitálást véltem felfedezni a hangján. - L...Laurent vagyok. Gyere vigyük egy csendes helyre.
Egy percig sem gondolkodtam, segítettem neki Dev-et elvinni a hátsó szárnyhoz, ahol volt egy személyzeti szállás. Ilyenkor nem találni ott egy lelket sem, így tökéletes hely volt ahhoz, hogy barátunk kicsit kijózanodjon. Egyik pohár víz követte a másikat, míg nem visszajött minden, amit korábban fogyasztott. Amikor megkérdeztem tőle mi történt persze nem tudta elmondani nekem. Mintha valami történt volna korábban. Valami, ami elég borzalmas ahhoz, hogy ne beszéljen róla. A hideg is kirázott, míg nem egy SMS érkezett a telefonomra: Minden rendben vele? - Anna
Nem olvastam fel hangosan, csak leírtam neki mindent, ami történt, főleg úgy, hogy ez a Laurent fickó is ott volt, nem kívántam túl sokat elárulni neki. Éreztem, hogy vaj van a füle mögött. Ez persze sajnos nem akadályozta meg Anna-t, hogy odasiessen Romain társaságában.
- Mit keres ez itt? - Kérdezte nehézkesen Devin, amikor meglátta Romain-t. A fiú forrongott a látványtól egészen addig, amíg meglátta An igencsak sima hasát. - Neked nem a szülészeten lenne a helyed?
- Nem mondtam el a teljes igazságot. - Nyugtatgatta Anna a fiút, de nem sikerült neki elhessegetnie a tényeket. - Hazudtam neked.
- Hogy hazudhattad azt, hogy terhes vagy. És miért vagy Romain-val, azok után, amit velem tett? - Kérdezte újra és újra a nyilvánvalóbbnál nyilvánvalóbb kérdéseket. - Még meg van a kis videó, amit akkor este csináltatok rólam. Bármikor felhasználhatom ellened.
- Devin hagyd ezt abba! - Vágott a szavába An. Láttam rajta, hogy még mindig nem tudja eldönteni hogyan viszonyuljon kettejük helyzetéhez. Hiszen míg Dev a legjobb barátja, Romain az élete szerelme volt.
- Mit véded? Elrabolt és bántott... miatta halt meg David. - Folytatta a vádaskodást.
- Az nem úgy volt, ahogy gondolod. - Kezdett egyre dühösebben válaszolgatni Romain, akinek ekkor szúrtam ki a kezében egy pisztolyt, ami mindeddig rejtve volt előttünk. Jobb kezével elővette azt. - Végezhetnék veled itt és most.
- Tedd azt el! - Kiáltott rá An. - Azonnal!
- Te nekem nem parancsolsz. - Mondta, majd ellökte magától Anna-t, aki beverte a hátát egy szekrénybe, majd összeesett a földön.
- Tedd meg te szarházi! - Hergelte őt a fiú, miközben a földön fekvő váza felé nyúlt. Sejtettem, hogy mire készül, így próbáltam segíteni neki azzal, hogy elterelem a figyelmét.
- Romain! - Kiáltottam, mire a férfi tekintete rám szegeződött. Dev a fejéhez vágta a vázát, amivel csak annyit ért el, hogy a férfi célzás nélkül meghúzta a ravaszt. A golyó az ablakon keresztül távozott és egy kiáltás követte.
- Mi volt ez? - Kérdeztem tőle.
- Lelőttem valakit. - Válaszolta ijedten, mire mind az ablakhoz siettünk, hogy rájöjjünk ki az.