French Apologies

26. A Szeretet Dühös Kifejezésmódja

  Devin dermedten tekintett maga elé, számon kérve saját magán a történteket. ~ Én tehetek erről az egészről. Ha szembenéztem volna a tetteim következményeivel, akkor Emily még... ~ Gondolta magában. Próbálta mondogatni magában újra és újra, hogy ami történt az nem az ő hibája. A tragédia azonban még nem történt meg. Talán van még egy lélegzetvételnyi esély, hogy megmenthetik a nő életét. Cassie simogatta barátja hátát, hogy némi támaszt nyújtson neki, miközben a folyosón ülve várják, hogy történjen valami. Azóta, hogy Emily legurult a lépcsőn és eszméletét vesztette ő egy szót sem szólt a többiekhez. Mint inkább Christoph, akinek szánt szándékában állt számon kérni a fiún a történteket. Kifejezhetetlenül hatalmas méreg gyűlt fel benne iránta az elmúlt napokban, az Emily-vel történtek pedig csak tetőzték a problémákat. Az önmagában persze éppen elég volt a dühhöz, hogy egykor kényszerből vetett véget a fiúval való kapcsolatának, Devin-nek pedig fogalma sem volt mi köti össze őt és Emily Cooper-t. ~ Isteni szerencse, hogy Cas hazaküldte Gabriel-t. Itt vér folyna az ő jelenlétében. ~ Gondolta magában a fiú, aki csak nézett fel a padról a dühöngő férfira, aki szó szerint tajtékzott. Végig azon agyalt egykor mennyire szerette őt és hogy egyetlen napját sem tudta elképzelni nélküle. Ennek persze már több éve, ma már nem érti egykori önmagát, avagy annak kötődését a férfi iránt.
- Miért kellett visszajönnöd ide? Tudod Devin, ez annyira jellemző rád. Minden szó nélkül visszalépsz az életünkbe, hogy tönkrebaszhasd az egészet. Kibaszott önző vagy. Rengeteg időmbe telt, hogy kitakarítsalak az emlékeimből, erre ez... - Vágta hozzá a férfi Dev-hez az ocsmányabbnál ocsmányabb szavakat. A fájdalom teljes mértékben elfedte a férfi azon emlékét, ahogy egykor iránta érzett. - Csak jussunk ki innen és esküszöm, hogy nem állok jót magamért.
- Most már tényleg állíts magadon! - Szólalt fel Dev mellől Cassie, aki mindeddig próbálta magába fojtani a dühöt, amit érzett. A szavak súlyán fennakadva viszont úgy gondolta kötelessége megvédeni barátját. - Rohadtul nem tudod, hogy mi történt odafent. Egyikőtök sem tudja, hiszen csak mi láttuk. Neked pedig nincs jogod így beszélni vele azok után, amit vele tettetek. Nem érdekel, hogy mennyire fáj neked az, ami történt mert a te bűnöd az egyetlen, amit nem tudsz megmagyarázni. Jobb, ha befogod a szádat és visszamászol a szánalmas kis odudba, ahová évekkel ezelőtt elbújtál. Faszfej.
- Mi a francról beszélsz, te ostoba, szőke... - Kezdte jellemezni a vele szemben álló légi-kísérőt, akit első ránézésre egy tipikus, klisés szőke stewardessnek tartott. Úgy döntött elteszi őt arra a helyre, ahová "szerény" véleménye szerint való lenne. Eluralkodott rajta a hímsovinizmus elfojtott érzése, melyet nap mint nap érzett. Egykor ez vetett végett első házasságának is, ám az sem volt elég, hogy belássa mekkora probléma ez. A változtatásra való hajlam pedig mélyen eltűnt benne.
- Fejezd be a mondatot és betöröm az orrod, megértetted? - Vágott Chris szavaiba Cas, aki igencsak komoly védekező képességekre tett szert anno a CIA-nál és bár már nem nyomozott üzletemberek mocskos titkai után, még mindig képes volt bármikor kiállni magáért. - Gyere Devin, indulunk! - Szólította fel a padról barátját, aki transzban lévén kissé nehezen tápászkodott fel a helyéről, majd célba vette a liftet és minden szó nélkül távozott. Cas meglepetten nyugtázta, hogy nem kellett őt sokáig győzködnie, valamint hogy a dühös férfi abbahagyta a szapulásukat. Ismét sikerült bebizonyítania magának, hogy kemény csaj tud ő lenni, ha arra van szükség. Húzott egyet a szemöldökén, majd barátját követve ő is távozott.
Néhány perccel később kijött az orvos, Robert De'Ath a műtőből, azután, hogy sikeresen felmérte a sérülések súlyát a nőn. Nehéz kérdést kellett feltennie Christoph-nak, amit soha egyetlen embertársának sem kívánt. Meglehet, hogy ez volt az egyik legnehezebb kérdés, amit orvosként valaha fel kellett tennie egy betege hozzátartozójának. A hivatalos protokoll követésének érdekében viszont nem volt más választása. Vannak pillanatok, amikor kénytelenek vagyunk kettétörni a szívünket és megszegni egy magunknak vagy szerettünknek tett ígéretet.
- Hamarosan megkezdjük a műtétet. Súlyos belső vérzése van a betegnek, így sajnos rossz vége is lehet a beavatkozásnak. - Kezdte részletezni a lehető legfinomabban tálalva, bár pontosan tudta, hogy ez szinte lehetetlenség. - Meg kell próbálnunk a műtétet, ehhez azonban muszáj megkérdeznem önt, mint a gyermek édesapját, hogy...
- Mondja már! - Kiáltott fel kétségbeesetten a férfi, aki valahol érezte, hogy mi következik. Remélte, hogy rosszul gondolja a forgatókönyvet.
- Abban az esetben, ha válaszút előtt állunk... El kell döntenie ki kapja a prioritást. Miss Cooper vagy a baba? - Mondta ki nyersen Robert, aki tudta, ezt nem lehet igazán kíméletesen megkérdezni. Libabőr futott végig a karjain, ahogy látta a férfi reakcióját, amint az leül, majd szinte azonnal feláll a padról. Egy pillanatig sem tudott megülni egy helyben, miközben agyalt a válaszon.
- Most azt várja, hogy válasszak melyikük élje túl? - Kérdezte dühösen, majd forgolódni kezdett, hiszen eszébe jutottak Emily utolsó szavai hozzá, valamint a titok, ami egy életre összekötötte őket. Ha a nőt helyezi előtérbe, azzal elárulja őt, hiszen az adott szava utána már semmit nem jelentene. Viszont ha elengedi Emily-t, jóllehet hogy egész életében mardossa majd a bűntudat, miközben nevel egy gyereket, akit valójában soha nem akart igazán. - Fogalmam sincs mit mondjak...
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem kérhetek ilyet öntől, de sajnos meg van az esélye, hogy Miss Cooper kritikus állapotba kerülhet a műtét alatt. Súlyos belső vérzést okozott a baleset. Sajnos muszáj döntést hoznia, amilyen gyorsan csak lehet. Az idő ketyeg. - Fejezte ki együttérzését, ugyanakkor ez utóbbival tényleg nem tévedett. Az idő egyre csak fogyott, Emily állapota pedig mindeközben nem lett jobb. Christoph egy rövidke csendet követve közölte az orvossal a döntését, ez pedig minden jelenlévőt meglepett.
- Azt hiszem ez a legjobb, amit tenni tudunk. - Folytatta Christoph. Ahogy kimondta a döntést szörnyű hányinger lett úrra rajta, ami teljesen átvette az irányítást. Talán még sosem volt a jövő ennyire kiszámíthatatlan és nehéz. A mosdóba sietett, ahol lehuppant a földre az első fülkében és kihányta mind azt a kevés ételt, amit az elmúlt órákban el tudott fogyasztani. Nehéz óra állt előtte. ~ Emily sosem fog nekem megbocsátani ezért...
  Egy bérelt autóba ültek, ahol Cassie foglalta el a helyet a volán mögött. A fiú csendben ült az anyósülésen az ablakon kifelé bámulva, várva a feloldozást a tragédia után, mely véleménye szerint az ő hibája volt. Évek óta próbált dolgozni azon félelmén, amit akkor érzett, ha egy hangos vita elől próbált elmenekülni. Többször is mondogatta magának mennyivel könnyebb dolga lenne, ha egyszerűen szembenézne az illetővel és megvédené magát vele szemben. Talán kellett ez a pofon az élettől, hogy ezt végre belássa magának.
- Drágám, ez tényleg nem a te hibád. - Mondogatta halkan Cas, aki még nem látta ilyen állapotban a fiút. - Nézd, ebben a helyzetben normális, hogy így érzel, de ha kicsit belegondolsz magad is rájössz, hogy te nem tettél semmi rosszat. Baleset történt. - Részletezte tovább Cassie.
- Tudom, hogy nem én vagyok a hibás, de a tudat, hogy az egészet megelőzhettem volna borzasztóan fáj... - Mondta ki órák óta az első szavakat, miközben könnyeit potyogtatta tenyerébe, mellyel próbálta eltakarni arcát az autó mellett bámészkodóktól.
- Csörög a mobilod... - Mondta a nő, aki látta, hogy a fiú ügyvédje telefonál, aki Daniel-t védi a perben Anna Richardson ellen. - Tom hív. Vedd fel gyorsan! - Siettette barátját a nő, akinek rossz megérzése támadt, amikor meglátta a hívást. Dev ijedten vette fel a telefont.
- Devin, rossz hírt kell közölnöm... - Szólt a férfi kissé akadozva a vonal másik végén, majd csend honolt ezen szavakat követve, mintha nem tudná miként közölje a történteket.
- Mi történt, Tom? Mondd már! - Szólt dühösen a fiú. - Mi történt Dan-nel?
- Percekkel ezelőtt letartóztatták bűnrészesség vádjával. Anna kitálalt. - Mondta ki végül az igazságot az ügyvéd. - Nagyon sajnálom.
  Mindeközben odafent a sürgősségin véget ért a műtét, a nyugtalan Christoph pedig amint megpillantotta Robert-et minden fáradtságot félretéve pattant fel, hogy megtudja mi történt.
- Mr. De'Ath, egyikük nem élte túl, igaz? - Kérdezte a férfi kétségbe esetten, melyet az orvos szomorú tekintettel reagált le. A csend egyértelmű válasz volt a kérdésre, a kérdés már csak az volt, hogy ki maradt életben.