French Apologies

13. az árulás élvezete

  Devin Westmiller sok mindent látott már életében. Azt gondolta neki már nem igazán lehet újat mutatni, olyat legalább is biztos nem, ami mély traumát hagyna benne. Így hát igen csak meglepetésként érte, amikor barátnőjétől hazaindulva minden eddiginél borúsabban tekintett a világra. - A világ elárult. Miért mindig a legjobb emberekkel történik ilyesmi? - És még ehhez hasonló gondolatok százai. Mint tudjuk, a válasz ennél sokkal bonyolultabb. Bár tudta, hogy vőlegényével nagyon eltávolodtak a közelmúltban, örült, hogy nem egy üres lakásba tér haza. Azt továbbra is furcsállta, hogy a férfi miért nem kereste, így tervei között szerepelt, hogy rákérdezzen a dologra, amikor is váratlanul beállít a lakásba. Egy tréning miatt egyébként sem számít rá otthon, így a csattanó kellően hatásos lesz.
  A lakáshoz felérve furcsállta, hogy az ajtó kulcsra van zárva. Különösnek tartotta, hogy ilyen korán már nincs nyitva. Kinyitotta, majd belépett. Furcsa zajokra lett figyelmes, így próbálta feltűnés nélkül keresni annak forrását. A konyha mellett a nappalin keresztül áthaladva a zaj erősebbé vált és bebizonyosodott, hogy a hálószobából szűrődik ki. A résnyire nyitva hagyott ajtón belépve erős nyögések zavarták meg a nyugalmat az ágyból.
- Max?! - Kiáltott fel zaklatottan a fiú. Az ágyban vőlegényét találta és szeretőjét Thomas-t, ahogy szex közben teleizzadják a Devin által két napja áthúzott hófehér ágyneműt. Ahogy meglátta szerelmét egy másik fiú ajkain, teljesen összetört. Ez persze csak addig tartott, amíg a férfi észrevette őt az ajtóban.
- Úristen, Devin. - Ugrott fel az ágyról szégyenteljes tekintettel, miután rájött, hogy viszonya nem titok többé. Dev arcára kiült az összetört szív minden létező megmutatkozása, amikor rájött, hogy szerelme végig szeretőt tartott az elmúlt hónapokban még akkor is, amikor igent mondott neki a házasságra.
- Hogy voltál rá képes? - Kérdezte könnyek között, majd megfogta a komód tetején fekvő vázát és a férfihoz dobta, az pedig széttörve sebet ejtett rajta. Max csenddel, elborzadva felelt, amikor rájött mekkora hibát követett el. Mindezek alatt Thomas önelégülten vigyorgott, kitágult lyukkal a lábai között. - Én bármit megtettem volna érted. Végeztem veled. - Mondta, majd futni kezdett az ajtó felé. Egy percig sem bírt ott maradni velük egy fedél alatt. Max félig pucéron, bokszerben rohant a fiú után, próbálva utolérni azt a lépcsőházban. Devin gyorsabbnak bizonyult, még időben sikerült bepattannia az autóba és kitolatni a parkolóból. A sarkon álló épület mellett elindult a kereszteződés felé, ám miközben sietett, hogy Max nehogy utolérje őt, megpillantotta, ahogy a férfi már az utcán siet utána. Ez volt az oka, hogy minden további nélkül kihajtott a sugárútra, át a piros lámpán, majd egy autó csak nem száz kilóméter / órás sebességgel oldalról nekiütközött a fiúnak, aki azonnal eszméletét vesztette a volán mögött.
-Devin! - Kiáltotta el magát az ütközést követően Max. A szinte frontális ütközést követően a fiú autója csaknem totálkáros lett. Bár a légzsák azonnal kinyílt, ez sem volt elég, hogy megvédje őt a súlyos sérülésektől. Azonnal eszméletét vesztette, a fehér zsákot pedig beborította a vére. Maxime-ot teljesen elhagyta az ereje, amikor látta, hogy tetteinek milyen következményei vannak. Tudta, ő tehet mindenről, ami történt. Kihasználta párjának bizalmát az elmúlt hónapokban, tetteinek súlya pedig ekkor vált számára kristály tisztává. A másik autó utasai azonnal életüket vesztették, annak vezetője a szélvédőn keresztül csaknem tíz métert repült. A férfi remegve rohant az autó felé, bízva benne, hogy meg tudja menteni a fiú életét. Ahogy arcáról folyt a víz, rájött mekkora hibát követett el. Óriási bűntudata volt. A járműhöz érve megpillantotta, ahogy az füstölni kezd. Sietnie kellett. Kirántotta az ajtót, majd megpillantotta a beszorult Devint a volán mögött. Ahhoz, hogy kivágja párját, kénytelen volt szétfeszíteni a kormányt. Kiszedte a fiút autóból.
  Órákkal később Max és Emily a műtő ajtajában várta, hogy híreket kapjanak róla. A fel-alá mászkáló férfit a lány próbálta megnyugtatni. Kiáltások hallatszottak ki az ajtóból, ami arra engedte őket következtetni, hogy a sérülések igencsak súlyosak. Imádkoztak, hogy amikor a doktor kilép, leveszi a vállukról a terhet. A csend, amit Devin hagyott maga után mindannyiukat ráébresztette néhány apróságra.
- Mondja doktor úr! Jól van, ugye? - Kérdezte Emily remegve, amire Max csupán csenddel, kiváncsi tekintettel, félelemmel teli szemekkel felelt.
- Mr. Westmiller elhunyt. Őszintén sajnálom. - Max és Em összeroskadtak a folyosón.