Egy Igazi Gyilkos Élet

1.

Nem tudom, hogy mi járt a fejemben akkor, amikor megtettem... De megtettem. És jó érzés volt...

Látni, ahogy a vörös, majdhogynem fekete vére csurog le a kesztyűs kezemen... Látni, ahogy szenved, minden egyes pillanatban, és sikoltana... De nem tud.

Szemei kigúvadtak, pupillái kitágultak, lábai reszkettek mint a nyárfalevél..
Aztán egyszercsak nem lélegzett tovább.
Az arca eltorzult, hófehér lett...
Azért én többet vártam volna egy 16 éves fiútól. Gonoszul nevettem. Kacagtam az éjszakában...

Az élettelen holttestet lefektettem a nyirkos kőre, az elhagyatott helyen, ahol iszogattunk. Kicsit bizarr belegondolni, hogy pár perce még élt, lélegzett, és kissé ittasan nevetett. De nem zavartattam magam, mert olyan átható dolog járt körül... Azt hiszem öröm töltött el.

Még mindig nevetve megfogtam a fejét, és még egy utolsó csókot adtam a homlokára.
- Viszlát, kedvesem. Ott vagy, ahol lenned kell.... Majd küldjél belépőt a pokolba - mondtam a már halott testének. Még nem hűlt ki... Olyan volt, mintha csak aludna..

Úgy végeztem vele, mint a többi 5-tel..
Először egy késszúrás, amitől nagyon meglepődtek.... Annyira vicces, így visszagondolva.... Aztán utána megfojtottam mindet...

- Jó....- mondtam félhangosan - akkor mostmár csak a csonkítás maradt...
Megfogtam a késemet.. És levágtam egyenként az ujjait. Éjfél felé járhatott, így maradt egy csomó időm reggelig.

Az ujjakat kis műanyag zacskókba csomagoltam, mindet külön, külön. Ez kell az én kis játékomhoz.... Egy kegyetlen, élvezetes játékhoz.

Megfogtam a kést, letöröltem egy kis törölközővel, amit még otthon csomagoltam be a táskámba. A táskám a mindenem. Abban van egy nagyobb kés is.

Kivettem a kést, rátérdeltem a mellkasára, megfogtam a hajánál fogva, és levágtam a fejét... A fekete pólóm csupa vér lett, az arcom is vérrel áztatott lett. Ahogy végeztem, számhoz tettem a kést, és lenyaltam róla a fiú vérét. Nagyon finom volt.

Aztán a fejét egy másik zacskóba csomagoltam, és egy téglával, amit itt a földön találtam, szétroncsoltam a fejét...
Addig ütöttem, míg végül porrá nem lett. Véres, cafatokkal természetesen. Eltartott egy darabig, de türelmes vagyok, és ez az egyik legjobb része az egésznek.

A fej-porral teli zacskót egy másik, nagyobb zacskóba raktam.. Ugyanis ez is fontos lesz majd a későbbiekben.

Mivel kesztyűben dolgoztam, ezért nem hagytam ott DNS-t. Egy pillanatra felálltam, és elmosolyodtam. Megint remek munkát végeztem. Daniel meg.... Remek alany volt.

Az ujjakat és a fej maradványokat betettem kék színű táskámba, a kesztyűmmel együtt. Nedves kéztörlővel letöröltem az arcom, és össze szedtem az összes sörös üveget, hogy azon se találjanak semmit. A késeimet és a törülközőt majd otthon elégetem.

Ezzel még egy utolsót pillantottam az eddigi legszebb művemre, és utána hazafelé vettem az irányt, mintha mi sem történt volna... Jó kedvvel... És... Szüntelen mosollyal arcomon.