Egy Igazi Gyilkos Élet

11.

Tara Scott szemszöge:

Nem is tudom, hogy mennyi ideje ülhettem már az asztalomnál, és gondolkoztam. Több gyilkosságot nem akartam indulatból elkövetni, hiszen az csak sebezhetővé tenne. Nem mondom, hogy nem volt élvezetes látni, ahogy meghal a csóró ribanc... De... Én nem ösztönlény vagyok... Hanem intelligens és gondolkodó ember.

Kinyitottam a kulcsra zárt fiókomat, és kivettem belőle a kis "bizonyítványomat".
Ezzel is tervem van a jövőben. Ez lesz a vallomásom. Hogy én.... Tara Scott öltem meg és brutálisan csonkítottam meg rengeteg embert. Ha a rendőrségnek átadom..... Az lesz a jó móka.... Na de. Ennek még nincs itt az ideje.

Fogtam a tollam, és felírtam rá a 8. Nevet:

Karen Jackson.

Aztán lassan utána írtam:

"Csodálatos volt meg gyilkolni, őt utáltam a világon a legjobban. De vége van, az én kezem által"

Nagyon kuncogtam, és visszaraktam a papírt a fiókba. Annyira vicces, hogy el nem tudom mondani. És őrületes boldogsággal tölt el, ha visszagondolok a fulladozó hangokra... Arra... Hogy kapálózik, de erősebb vagyok... És arra, ahogy elszáll belőle a lélek. Ha volt neki egyáltalán.

Büszke voltam, hogy már nyolc embert öltem meg, és még nagyobb büszkeséggel töltött el, hogy ez a valóság, és felnőtt emberek, akiknek ez a szakmájuk... Nem találnak rám, egy 15 éves "kislányra". Annyira sok idióta él a világon.

Ez a Richard Thompson felügyelő, mit is mondjak.....? Nem tud felügyelni a társadalomra. Egy idióta, és az idióták mindig jó pozícióban vannak, a társadalom elitjeként élik mindennapjaikat, miközben szánalmasak, és kizsigerelik az alsóbb pórnépet, akik nem csak intelligenciát tanúsítanak, de empátiát is. Azt mondják az empátia fontos. De..... Én nem érzem ezt.... Talán anyám rosszul nevelt.

Felálltam az asztaltól, és bár már tavasz volt, meggyújtottam a nappaliban a kandallótüzet. Fogtam magam, és Daniel maradék ujjait a zacskóból a tűzbe öntöttem, a fej-porral együtt. Már nem kellettek, és amúgyis kezdtek megbüdösödni a szobámban. A véres zacskókat összegyűrtem, beleraktam egy papír zsákba, majd egy vászonba csavartam, és kihajítottam a szemétbe.

Összegeztem:

Meggyilkoltam 8 darab emberi egyedet. 7-nek vágtam le ujjait, hatnak megsemmisítettem, vagy elküldtem a zsaruknak. A maradék kettő Boris, és Jackson. Borisnak egyetlenegy testrészét sem vágtam le, mert siettem, de ez még a javamra is válhat. Aztán Karen Jackson. Ő...... Neki levágtam 10 ujját, utána megettem a fél kezét és 1 lábujját is levágtam. Csodás. Még mindig a táskámban van. A többiekét elintéztem.

Miután elrendeztem magammal mindent, kinyitottam az ablakokat, mert iszonytató és hívogató bűz terjengett az ujjak és a fej elégése után a szobában.

Aztán felmentem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Úgy éreztem még nincs vége.... Majd.... Május 25.-én...
Egy hónap múlva...... Vége lesz a terroronak. De milyen dicső vége! Alig várom már... A poklot.