Egy Igazi Gyilkos Élet

8.

Ahogy hazaértem, láttam, hogy senki nincs otthon, hiszen anyám és apám dolgozik London belsejében valahol, Mary meg elment nagybevásárlásra.

Örültem, hogy egyedül lehetek, mert így tovább játszhatok észrevétlenül a kopókkal.

Felmentem az emeleti szobámba és bezártam magam mögött az ajtót.
Bekapcsoltam a rádiót, és kisvártatva meg is szólalt a hírmondó:

"Kedves hallgatók. Nagy szomorúsággal közöljük, hogy a hatóság még egy holttestet talált London külvárosában. Egyelőre még nem tudták azonosítani szerencsétlen, mert a feje, továbbá az ujjai hiányoznak. A tettes egyetlenegy árulkodó jelet sem hagyott maga után, de a rendőrség a 7. holttestet találta meg ebben a hónapban London körül, így feltételezik, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik közöttünk.
A hatóság azt kéri, hogy mindenki nagyon vigyázzon magára, és éjszaka ne járkáljanak egyedül az utcán....."

Lekapcsoltam. Mindent értek már.... Ezek annyira hülyék... Istenem.. Sosem kapnak el. De nem is baj. Folytatom a gyilkolást.
Egyébként mi van a leveleimmel? Miért nem szólt róla eddig senki? Miért van hírzárlat? A rendőrség.... Rájöhetett valamire? Ahh.... Biztosan nem. Fajankó mind.

Richard Thomson felügyelő szemszöge:

Reggel 7:30:

Nem hiszem el.... Annyira kiborító, hogy már egy hónapja tart a nyomozás.... De még mindig... Semmi. Abszolút semmi.
Az igazságügyi szakértők elkészítették az elkövető profilját:

- Nő nemű
- Barna haj
- 165 cm magas
- 20 év körüli

Ennyi az össz tudásunk.... 6 levelet kaptunk, az egyiket éppen ma. Ezen mélázok már egy jó ideje... De mi a francot jelenthet??

Kopogtak az ajtón. Timothy őrmester volt az, a társam.

- Szabad - mondtam kissé idegesen.
- Idefigyelj. Szerintem olvassuk el mégegyszer a levelet, hátha most észreveszünk valamit. - Mondta nem kis izgatottsággal hangjában.
- Felolvasod?
- Természetesen.

"Kicsi kertben, szép kislányok,
kicsi kertben mindenki táncol.
Hol vagytok ti, fiúk, lányok?
Nem mások, csak csalfa bábok.

Fénnyel, tánccal, szexszel teli hely,
Megtelik nyögéssel a kert.
Itt aztán senki sem szent,
Nem mossa a fiúcska ott lent.

A másik hely, szellemekkel teli,
nincs messze, senki sem segít.
Az érzés bekerít:
Hevesen ver a csonka szív."

Szeretettel: Vörös kéz

- olvasta fel, mintha csak egy sima Shakespeare szonett lenne. Közben egy arcizma sem rendült. Pedig tudom, hogy belül sikoltozik.

- Szerintem.... Az első a Boris Karl meggyikkolása lehet... Egy szexbár melletti hotelnél találták meg. - mondta egyre ragyogóbb arccal.
- Lehet benne valami... - gondolkoztam el egy pillanatra.
- De a másik....
- A másikat...... Keressük meg. Megint el akar vezetni egy hullához. Csak játszadozik velünk.. Ez egy pszichopata, Timothy.
- Tudom. De... A második hely, nézd...- mutatott a papírra - itt azt írja: "....szellemekkel teli..., nincs messze, senki sem segít..." ez... Valami elhagyatott hely lesz, nem?? - nézett rám kérdőn, ujjai még mindig a szavakat tapogatták.

- Lehetséges... Sőt elképzelhető! Ismersz valami hasonló helyet? Ahova fiatalok járnak bulizni, vagy inni?
- Hát... Két helyre tippelnék...-mondta erősen elgondolkodva.
- Hol vannak? - kérdeztem.
- A Richmond Park közelében van egy eldugottabb kis hely, ahol falmaradványok közt szoktak iszogatni a fiatalabbak. A másik hely, amire voksolnék az a st. Mary street és a Termo street sarkán van..
- Oda megyünk mindkettőhöz, minél gyorsabban. - jelentettem ki határozottan.

Elindultunk ki az irodámból a kocsimhoz, aztán szélsebesen robogtunk el a Richmond park egyik elhagyatott zugába.