Egy Igazi Gyilkos Élet

9.

- Nézd, itt lesz az! - kiáltott fel, mikor közelebb értünk a helyhez.
- Oké, akkor leparkolok. - Mondtam megnyugtató hangsúllyal. Én vezettem, mert Timothy-nak még nincs jogosítványa.

Megálltam a skodámmal az egyik fa mellett. Itt csak egy poros út kötötte össze a várost a parkkal, az is elég keskeny volt. A fa mellett, ahol otthagytam a kocsit, volt egy fapad. Nem tudom, hogy mi értelme volt odarakni egy fapadot a semmi közepébe, de hát nem én csináltam a hely elrendezését.

- Mit gondolsz, járjuk körbe? - mutattam az omladozó falakra, és a sűrűn benőtt bozótra.
- Azért jöttünk, nem? - mondta nem kis gúnnyal, pedig vagy jó 20 évvel vagyok idősebb. Tisztelet sehol?

Elindultunk egy kis ösvényen, be a valóságos brit dzsungelbe. Körbe vettek a fák, olyan volt mintha nem is reggel lett volna.  Sötét volt, csak néhány fénysugár hatolt be a fák között. Olyan volt, mintha tündérek táncolnának a napsütésben a fák között.

5 perccel később megérkeztünk a helyre, amit Timothy mondott. Megtettem néhány lépést, és akkor megláttam. Ott feküdt egy alak a hideg betonon, körülötte egy kis vértócsa.

- Timothy.... - kezdtem - ott van egy ember. - mutattam oda.
Mindketten gyorsan odaszaladtunk, hogy megvizsgáljuk él-e még.

Timothy letérdelt mellé, két ujját a nyakára helyett, hogy megkeresése a verőeret. Volt pulzusa.

- Felügyelő, ez még él.- szólt megkönnyebbülve - mi legyen vele?
- Előszöris hívunk egy mentőt. Azután meg szeretném kihallgatni, hátha tud valami érdemlegeset mondani. Bár nem hinném, hiszen szemmel láthatóan drogos. - mondtam én is letérdelve, sárga szemét nézegetve. Nem volt idősebb 18 évnél. Ezt a fiút is "csak úgy" hagyták lecsúszni élete hajnalán. Pedig értelmes arca van. Nyilván rossz társaságba keveredett.

Amíg Timothy hívta a mentőket, addig én körülnéztem. Körülöttünk sörösdobozok voltak, meg széttörött üvegek, csomó szemét, és beton törmelék. A fal maradványokon grafitik, és más ehhez hasonló firkák voltak. Ezzel aztán nem megyünk semmire.

A mentők kiérkeztek, mi meg elhajtottunk. A következő állomásunk a Termo street sarkán van. Ez afféle zsákutca, bár pont mellette halad el párhuzamosan a st. Mary street. Innen félórányira van, szóval elég időm volt a kocsiban gondolkodni a történteken.

- Te, Richard.... Szerintem.. Csak azon a helyen lehet, a Termo street-en. Bár mondjuk London nagy város. - mondta izgatottan, bár szerintem kissé túlpörögte a dolgot.
- Nyugodj meg Timothy. Meg fogjuk találni, ha nem most, akkor kiküldök csapatokat, és átfésüljük egész Londont, ha kell. - próbáltam némileg nyugtatgatni, bár nem hiszem, hogy sikerrel jártam.

Tehát találtunk egy drogost, aki valszeg semmiről nem fog tudni semmit, annyira be volt állva. Ez a hely kilőve. Miért szórakozik a rendfennttartókkal? Miért nem hagyja az egészet? Meg kell majd kérnem valamelyik agyast, hogy csináljon neki profilt... Meg fantom képet. De egyelőre egy lepusztult zsákutca felé robogunk.