Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

1.rész

Ekkor belépett az ajtón egy férfi. Ránéztem és azért meg kell hagyni igazán jól nézett ki. Kék szemek, barna haj, kigyúrt test. Minden nő álma. Zavaromban elnéztem és akkor vettem észre, hogy mások is vannak a teremben. Scott asszisztense, David és az én asszisztensem, Emily.
-Nos, hölgyeim és uraim be szeretném mutatni önöknek a bátyámat, Christ! Ő is társtulajdonos a cégben. Eddig nem volt ideje meglátogatni minket, mert sok dolga akadt. Színészként dolgozik, de ezt páran biztos tudják.- Scott monológja közben én helyet foglaltam mellette. Chris követte a példámat és mellém ült.
-Minek köszönhetjük most a látogatását Mr.Evans?- kérdezte David.
-Szerettem volna megnézni hogy halad a családi cég ugyanis én is itt fogok dolgozni egy ideig.
-Egy ideig? Ezt még is hogy értsük?-kérdeztem rá.
-Még magam sem tudom. Most egy ideig nem vállaltam filmszerepet. Szerettem volna mást is csinálni. Így jól jött a családi cégünk.
-Értem és mit fog itt csinálni?
-Az alapoktól fogja kezdeni. Senkivel sem kivételezünk.- szólt közbe Scott.
-Tehát gyakornok? Érdekes lesz...
-Miért talán valami gondja van vele kisasszony?-kérdezte Chris.
-Dehogy csak fura, hogy öné a cég fele és mégis gyakornoki munkát fog végezni.- na erre kíváncsi voltam.
-Igen. Nos, tudja én eddig nem nagyon foglalkoztam semmivel a színészeten kívül. Ki akarom próbálni magam, hogy milyen lennék más körökben.
-Lesz rá alkalmad, megnyugodhatsz.-mondta Scott.
-Valaki elmagyarázná, hogy mivel is foglalkozunk itt a cégnél?- tette fel a kérdést Chris. A saját cégénél nem tudja mit csinálunk? Ez hatalmas!
-Doreen!
-Tessék?
-Elmondanád, kérlek Chrisnek? Nekem most dolgom van.-mondta Scott. Még hogy én?
-Nem ér rá valaki más?
-Sajnos nem. Nekem kell David, mert ahogy említettem dolgunk van. Emilyt pedig várják egy újságnál.- na hát igen ilyen az én mázlim.
-Jó, oké...
-Na akkor ezt meg is beszéltük! Most pedig menjetek a dolgotokra és további jó munkát!- zárta le a megbeszélést Scott.
-Nektek is!- azzal mindenki kiment a teremből kivéve Christ és engem.
-Hol kezdjük?- kérdezte Chris.
-Az első emeleten, mert nekem most szükségem van egy kávéra!
Lementünk a liftel az első emeletre, a kávézóba. Én kértem egy cappuccinot, Chris pedig egy fekete kávét. Leültünk az egyik asztalhoz.
-Nos, szóval a mi cégünk egy lemezkiadó vállalat, de gondolom ezt tudta.
-Ezt igen.- heuréka valami.
-Ennek örülök. Különféle hírességek adtak már ki itt lemezt, de mi a törekvő zenészeknek is segítünk. Mindenkinek van esélye a sikerre. Ez a mottónk. Igaz, voltak olyanok is akik nem futottak be, de több olyan, aki viszont igen.
-Ezt jó hallani. Nekem gyakornokként mi lesz a feladatom?
-Ön zenészeket fog keresni, akik ki akarják adni a lemezüket vagy van olyan daluk, amit érdemes a nevünk alá venni. Nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik. Az asztala pedig itt lesz az első emeleten.
Megittuk a kávéinkat és elvezettem Christ az asztalához.
-Hangulatos kis hely!-mondta Chris.
-Igen, az. Most pedig járjuk végig az épületnek azokat a részeit, ahol ön is fog dolgozni, közlekedni.
-Rendben. Csak ön után!- körbevezettem az első emeleten, ahol a legtöbbet lesz. Itt van a kávézó, az étterem és még néhány iroda, meg persze a gyakornoki asztalok.
Aztán felmentünk a másodikra, ahol a producerek irodái és a studiók vannak. Majd a negyedik emelet következett, ahol van az én irodám és még néhány pr-os kollégám irodája. A legfelsőn, a hetediken van Scott irodája. Azt is megmutattam neki. A többi emeleten tárgyalótermek, irodák, stúdiók vannak még.
-Nos, ennyi lenne mára. Szerintem ma már nem nagyon lesz dolga, viszont holnaptól megkezdi a munkáját! Esetleg még valami kérdés?
-Igen, lenne.
-Halljuk!
-Nem tegeződhetnénk? Nem hinném, hogy sokkal idősebb vagyok nálad.-ez eszembe se jutott eddig.
-De, persze. Úgy nekem is könnyebb lesz, mivel Scottot is tegezem és fura lett volna téged meg magáznom. Én 28 éves vagyok még úgyis. Azt tudom, hogy Scott 30. Esetleg elmondod, hogy te mennyi vagy?
-Persze, semmi akadálya. 33 éves vagyok.- többnek néztem bevallom őszintén.
-Na akkor ha más nincs én megyek vissza dolgozni. Kellemes első napot!- jézusom ez mi volt? "Kellemes első napot"? Ilyet nem szoktam mondani.
-Neked pedig jó munkát!- és elmosolyodott.
A nap hamar eltelt, nem volt semmi különös. A munkaidő leteltével elindultam lefelé a liftel, amikor az megállt az első emeleten. Chris szállt be.
-Milyen volt a napod?-kérdeztem rá.
-Egész jó. Megismerkedtem néhány gyakornokkal. Képet meg aláírást is kértek.- micsoda híresség. Persze ezt ironikusan értem.
-Na, ennek örülök!
-Neked?
-Nekem is jó volt. Ma nem volt olyan sok dolgom.
Leért a lift a földszintre.
-Na akkor én megyek is haza!
-Rendben. Nekem még van pár dolgom a városban. Szép estét!- mondta Chris. Valahogy ez a mondata nagyon jól esett.
-Neked is. Szia!
-Szia!
Lementem a garázsba a kocsimért és hazamentem. Otthon már nem csináltam sok mindent. Vacsoráztam és TV-t néztem. Mikor azt meguntam elmentem fürödni és fogat mosni, majd elvégeztem az arcápolási rutinomat. Elfáradtam a mai nap úgyhogy hamar elaludtam.