Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

15.rész

Amikor megérkeztünk Chris kinyitotta nekem a kocsiajtót én pedig belekaroltam. A kulcsot odadobta egy londínernek, aki leparkolt a kocsival egy mélygarázsba. Egy grandiózus lépcsőt pillantok meg. Chrisbe kapaszkodva megyünk fel szépen, lassan nehogy elessek. Azt már meg sem említem, hogy vörösszőnyeg volt leterítve. A lépcső tetejéhez közeledve meglátok egy csomó hírességet, akiket éppen fotóznak a paparazzik.
-Minket is le fognak fotózni?- kérdezem Christől.
-Ha arra megyünk igen.
-Miért, nem arra kell?
-Van másik bejárat is.- kacsint egyet.
-Jó, akkor menjünk inkább ott!- válaszolok.
Chris kézen fogott és a másik irányba indultunk, a paparazzik elől. A Lavender birtok hatalmas, a ház rajta meg szinte egy kastély. A kert egyszerűen mesébeillően szép. Később még meg kell néznem alaposabban. Bementünk egy kisebb ajtón. Biztonságiak mindenhol. Egy termetesebb tag odajön hozzánk.
-Meghívókat legyenek szivesek!- mondja.
-Azonnal!- válaszolja Chris. Odaadja neki, ő pedig elolvassa a nevünket rajta aztán mosolyogva továbbenged. Egy újabb lépcsőt pillantok meg, szintén vörösszőnyeggel letakarva. Itt már nincsenek paparazzik, vagyis nagyon remélem. Felsétálunk, én még mindig Chrisbe kapaszkodom, aztán egyszer csak meghallok valami zenét. Egy hatalmas aranyszegélyű ajtóhoz érünk, amit ki is nyitottak nekünk. Beléptünk rajta, a terem nagysága és díszítettsége minden képzeletemet felülmúlta. Nem találok szavakat, minden lila, de közben annyira jól illik minden mindenhez. A számat is eltátom.
-Tetszik?- kérdezte Chris.
-Hogy a fenébe ne tetszene.- mondtam.
-Akkor örülök.- mosolygott rám. Megfogta a kezem és egy kicsit arrébb húzott, hogy ne halljon minket senki.
-Most jól figyelj, Doreen!- kezdte, én pedig a tekintetemet rászegeztem. -Ma és holnap este el kell játszd a barátnőmet. Nem szúrhatjuk el. Kezdjük azzal hol találkoztunk és hogy jöttünk össze.
-Mondjuk a cégnél, körbevezettelek, beszélgettünk egy kicsit aztán elhívtál néhány randira és összejöttünk.- kiszíneztem a találkozásunkat.
-Jó, ez jó lesz. Biztos megkérdezik majd, hogy Scott tud-e róla. Amivel nem lenne baj, csak ő is itt van és a fülébe fog jutni.
-Igaz, erre nem is gondoltam.- el kezdtem gondolkodni mit kéne mondani Scottnak, ha megtudja, de nem nagyon volt ötletem.
-Mert tuti mérges lesz, ha másoktól tudja meg.- tette hozzá Chris.
-Jajj, na várjál! Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy nem tud róla és nem nagyon akarjuk, hogy kitudódjon.
-Ezzel csak az a baj, hogy rákapnak az ilyesmire. Ha nem lehetne elmondani, akkor is elmondják, pletyka lesz belőle.- mondta Chris és igaza is volt.
-Jó, igaz. Akkor mit mondjunk?- kérdeztem.
-Nem tudom, talán...- de nem bírta befejezni, mert megkocogtatta valaki a hátát.
-Szevasz Chris! Ezer éve nem találkoztunk. Hogy vagy?- kérdezte egy férfi. Christől nem láttam pontosan ki az, de a hangjából sejtettem.
-Szia Chris! Jól vagyok, köszönöm. Inkább mesélj te, minden rendben van veletek? Gyerekek?
-Jól megvagyunk! De ahogy látom, nem egyedül jöttél. Nem mutatsz be a hölgynek?- igen, én még mindig csendben álltam és vártam.
-Ja, persze, bocsáss meg. Chris, ő itt Doreen Summershield, a cégünk PR-osa és egyben a barátnőm. Doreen, ő pedig Chris Hemsworth és a felesége Elsa Pataky. -elmosolyodtam a barátnő szó hallatán. Olyan fura, de közben jó volt hallani.
-Örülök, hogy megismerhetlek benneteket!- fogtam kezet mindkettőjükkel. A neveiket tudtam nyílván, hisz nem egy kő alatt élek.
-Részünkről az öröm.- mondta Elsa. Olyan aranyos ez a nő, árad belőle a kedvesség. Meg azért látszik rajtuk, hogy ennyi év után is halálosan szerelmesek egymásba. Nem engedik el egymás kezét.
-Be kell, hogy valljam, nem gondoltam volna, hogy Chrisnek sikerül egy normális barátnőt találnia. Ahogy rádnézek, kedves tudom, hogy te megfelelő vagy Chris számára. Ráfér már, úgyhogy el ne engedjétek egymást! -mondta nekünk Chris, mert közben Chris a derekamra rakta a kezét és közel húzott magához.
-Nem engedem el hamar, abban biztos lehetsz!- mosolygott rám Chris.
-Na de menjünk táncolni, hisz azért vagyunk itt. -szólalt meg Elsa.
-Máris, drágám.- mondta neki Chris.-Akkor mi mennénk is, ha nem bánjátok.
-Nem, dehogy. Mi is mindjárt megyünk.- mondta Chris és utána el is mentek.
-Hú, na ez közel volt. -mondtam. -Öhm, már elengedhetsz.- mondtam neki, mert még mindig a derekamon volt a keze.
-Ja, persze, bocsi.- és maga mellé eresztette a karját.
-Na, akkor megyünk táncolni? Addig se kell emberekkel beszélnünk. -mondtam, aztán elmosolyodtam.
-Hát jó, legyen. Menjünk. -és elindultunk a táncparkettra.