Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

4.rész

Délután, munka után lementem a garázsba, ahol már várt Chris.
-Szia!
-Szia! Indulhatunk?- kérdezte.
-Persze!- kinyitotta nekem a kocsiajtót én pedig beszálltam. Micsoda úriember! De tényleg. Kis autózás után oda is értünk a ruhaszalonba.
Valami mesébeillően szép volt. Az a rengeteg gyönyörű ruha. Nehéz lesz választanom.
-Jónapot! Segíthetek valamiben?- jött oda hozzánk egy eladó.
-Jónapot!- köszöntünk egyszerre és elmosolyodtunk. Aztán megszólaltam.
-Ami azt illeti kéne egy kis segítség. Hétvégén egy bálba megyünk és kéne valami ruha.
-Áh maguk is akkor arra az estre mennek, ami a Lavender házban lesz.- öhm biztos.
-Igen, arra.- válaszolt Chris. Én csak álltam ott, mert ezt nem tudtam, de oké.
-Akkor szerintem valami lila kéne, mert a házigazdák imádják a lila színt.- ahh hála ég. A lila a kedvenc színem.
-Jó rendben. Nézelődünk picit aztán szólunk.- beszélni akartam Chrissel.
-Ahogy gondolják.- és otthagyott minket.
-Miért nem mondtad, hogy hol lesz a bál?
-Nem hittem, hogy fontos.- válaszolt.
-Pedig az, mert ők egy elég híres család. New York leggazdagabbjai közt vannak.
-Igen, tudom, de én már ismerem őket régebbről.
-Jó, igaz engem még csak 2 napja, de ha elviszel egy ilyen bálra szólhatnál.
-Jó, rendben, értettem. Majd legközelebb!- és elmosolyodott, majd kacsintott. Tessék? Legközelebb? Lesz legközelebb? Hogy?
-Mi? Legközelebb?- és otthagyott. Elment nézni magának öltönyt vagy tudom is én. Ledöbbentem nagyon. Aztán odajött az eladóhölgy.
-Akkor kezdhetjük a nézelődést?
-Persze...
Huhh hát be kell valljam ez elég sokáig tartott. Mire megtaláltam a tökéletes ruhát beesteledett. De legalább megvan.
Ez lesz a ruhám:

-Ez a ruha nagyon illik önhöz. Kiemeli a csodás alakját! Szerintem ezt kéne megvennie.- mondta az eladóhölgy. Egyébként igaza van. Nekem is nagyon tetszik magamon. De viszont kiváncsi vagyok Chris mit gondol.
-Szerintem is nagyon jó, de valakinek még kiváncsi vagyok a véleményére. CHRIS!- elordítottam magam. Lehet nem kellett volna ilyen hangosnak lennem, de legalább meghallotta.
-Tessék?- kiabált vissza.
-Idejönnél kérlek?
-Megyek!
Oda is ért. Ő is elegáns volt, gondolom ő is nézett magának ruhát.
-Wow! Fantasztikusan nézel ki!- dicsért meg.
-Köszönöm! Te is jól nézel ki. De biztos jó lesz ez a ruha? Nem túl sok?
-Nem, dehogy. Lélegzetelállítóan nézel ki! Csak úgy irígykedni fognak rád.- nagyon jól estek a szavai.
-Uram! Ha lehetne egy kérésem a hölgy mellé állna?
-Persze, de miért?
-Csak hogy lássam magukat együtt. Hogy festenek ketten.- Chris oda is állt mellém. Néztük magunkat a tükörben. -Egy kicsit közelebb menne a hölgyhöz?- közelebb állt és átkarolta a derekam. Kicsit meghökkentem, de jó érzés volt. Bizseregni kezdett a bőröm.
-Tökéletes!- mondta a hölgy- Maguk nagyon összeillő páros. Még az ízlésük is hasonló. Ez a két ruha nagyon passzol egymáshoz.- ahogy így mondja tényleg. De miért gondolok én ilyenekre? Csak munkatársak vagyunk.
-Akkor megvesszük ezeket!- mondta Chris.
Megvettük a ruhákat és már indultunk is haza. Chris hazahozott. Ekkor jutott eszembe, hogy az én kocsim a cégnél maradt. Hogy megyek így be holnap?
-Mi az Doreen?
-Semmi csak gondkozom, hogy hogy menjek be holnap dolgozni, mert a kocsim benn maradt a cégnél.
-Majd én beviszlek!
-Jajj, ne fáradj vele. Nem lakunk egymáshoz közel.
-Hamarabb felkelek akkor!
-Ennyi erővel, itt is aludhatnál mire ideérsz- basszus. Ezt kimondtam hangosan? Egy idióta vagyok.
-Ezt szeretnéd?
-Mi? Jajj! Én ezt nem akartam mondani csak kicsúszott! Majd valahogy megoldom. Öh, jó éjszakát!- és elvörösödve kiszálltam a kocsiból. Besiettem a házba és bezártam az ajtót. Ahjj, Doreen te idióta!