Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

2.rész

Az éjszaka közepén felriadtam egy hatalmas csattanásra. Felkapcsoltam a villanyt és láttam, hogy odakint vihar van.
-Hogy a fenébe lehet vihar, mikor nap közben meg százágra sütött a nap?- na mindegy. Lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet, de a vihar nem csitult. Így inkább lent maradtam és bekapcsoltam a TV-t. Akkor vettem észre hány óra is van. Hajnali három, remek. Úgy fogok holnap kinézni, mint egy ősember, aki most szabadult a barlangból. Végülis a smink megoldja. Na de most ezzel nem is törődöm. Kapcsolgattam a csatornák között, de nem találtam semmi jót. Aztán egyszercsak megláttam Christ. Kicsit ledöbbentem, még nem nagyon néztem meg egyik filmjét se.
-Na lássuk mi ez. A tehetség. Nézzünk bele, biztosan jó lesz!- elkezdtem nézni a filmet és be kell valljam Chris nagyon tehetséges. Azért a kislányról se feledkezzünk meg, nagyon cuki és ügyes is. Mire vége lett a filmnek a vihar is lecsitult, így visszamentem aludni.
Reggel, mikor felkeltem beigazolódott, amit gondoltam.
-Na varázsoljunk az ősemberből nőt!- egész elfogadhatóra sikerült a kinézetem.
Itthon már nem tudok reggelizni úgyhogy a cégnél fogok. Gyorsan felvettem egy fekete nadrágkosztümöt és egy fekete magassarkút. Felkaptam még pár ékszert, a kocsikulcsom, a telefonom, a táskámat és elindultam.
Mikor beértem felmentem az első emeletre inni egy kávét és valami péksütit enni. Ránéztem a gyakornokokra, de Chris még nem volt bent. Majd csak ideér. Aztán felmentem az irodámba.
Ahogy felértem hívattam is Emilyt, hogy mesélje el mi volt tegnap az újságnál.
-Szia! Na mi volt tegnap?
-Szia! Hát ne is kérdezd. A cégről alig kérdeztek, mindenki csak annyit bírt mondani, hogy "Chris Evans most tényleg nálatok dolgozik?". Olyan idegesítő volt már a végére.
-Hát elhiszem. Lehet kéne adnunk egy sajtótájékoztatót?
-Az lenne a legjobb. Megyek, megkérdezem Scottot.
-Rendben!
Ahogy elment Emily én kinyitottam az ablakot és lenéztem a városra. Kicsit még álltam ott aztán lementem.
-Oh, jó reggelt Chris! Kicsit elkéstél.
-Jó reggelt! Igen, tudom. Nagy volt a forgalom...
-Oh, értem. Van kedved meginni velem egy kávét?
-Nincs, már ittam egyet otthon, de te menj csak.- ennek meg mi baja?
-Öhm, rendben. Jó munkát!
Megittam a kávém és indultam a lifthez, amikor is láttam Christ idegesen telefonálni. Nem akartam én hallgatózni, de eléggé hangosan beszélt.
-HOGY TESSÉK? EGY DOLGOT KÉRTEM TŐLED! AZ A KIS AGYAD MÉG ENNYIT SE TUD FELFOGNI? EGY ROHADT DOLGOT, DE TE NEM VAGY KÉPES RÁ!- ajjajj vajon mi történhetett?
-ÉS MÉG NEKED ÁLL FELJEBB? VÉGEZTEM VELED!- azzal lecsapta a telefont. Nagyon ideges volt. Nem mertem odamenni, de ki akartam deríteni mi történhetett. Elkezdett felém jönni, de észre se vett. Dühösen kiviharzott az épületből. Én meg utánaeredtem.