Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

3.rész

Egészen egy parkig követtem. Ott megállt és leült egy padra. Én egy bokorból figyeltem. Jézus úgy nézhetek ki, mint egy kukkoló vagy titkos ügynök. Valljuk be egész jó vagyok. Visszatérve Chrisre, látszott rajta, hogy nagyon ideges. Dobolt a lábával és fogta a fejét. Olykor végigsimított az arcán. Oda kéne mennem vajon? Mit tegyek? Hát csak oda kéne. Megindultam felé. Leültem mellé a padra, de szerintem elsőre észre se vett.
-Chris?
-Jézusom, Doreen!
-Mi az?
-Megijedtem. Majdnem szívrohamot is kaptam.- ennyire azért nem volt durva.
-Bocsi. Nem direkt volt, csak nem vettél észre.
-Sajnálom! Most egy kicsit ideges vagyok!- oh azt veszem észre.
-Mi történt, ha szabad tudnom?- elhallgatott. Szerintem hezitált, hogy elmondja-e.- Hé!- megfogtam a kezét. Először meglepődött és el akarta húzni, de nem tette.-Jól vagy?
-Nem éppen... Tudod, most egy kicsit nehéz időszakot élek meg. Megkértem a menedzserem egy dologra, de nem bírta megtenni. Megkértem, hogy mondja le egy esten való megjelenésemet, mert nem tudok kit elvinni. Erre azt mondta, hogy már nem lehet.
-Oh, sajnálom. Mikor lenne ez az est?
-A hétvégén.- jó akkor még van ideje párt találni, mert csak kedd van.-Igazából arra gondoltam most, hogy...
-Mire?
-Áh, nem fontos.
-Dehogynem. Mond el hátha tudok segíteni.
-Épp rólad lenne szó.- mi? Hogy rólam?-Nos Doreen, lenne kedved eljönni velem az estre hétvégén?- tessék? Meg se bírtam nyikkanni. Még hogy én egy elegáns esten?-Jajj, tudtam, hogy nem kellett volna megkérdeznem...- állt volna fel, de én visszahúztam.
-Várj! Lenne kedvem elmenni!
-Tényleg?
-Igen!- azzal a lendülettel megölelt. Meglepődtem, de viszonoztam. Olyan jó illata volt. Nem akartam, hogy elengedjen. Jajj, jézusom mikre gondolok én? Nem. Közte és köztem nincs semmi. Alig ismerem még. Mire ez végigment az agyamon elengedtük egymást.
-Jajj bocsi! Ezt nem kellett volna. Csak úgy megörültem.
-Ugyan, semmi baj!- barátok között szokás. Ezt már nem mondtam hangosan. De miért?
-Szerintem menjünk vissza dolgozni!
-Rendben!
Amikor visszaértünk a céghez sokan elég furcsán néztek ránk, de rájuk hagytam. Én felmentem az irodámba. Amikor felértem elég hideg volt az irodám, így becsuktam az ablakot. Kis idő múlva jön be Emily.
-Doreen!
-Tessék?
-Beszéltem Scottal és azt mondta jó ötlet a sajtótájékoztató. Csütörtökön megtartjuk.
-Ez remek!
-Próbáltalak hívni, de nem értelek el.
-Öhm, jajj. A telefonomat itt hagytam az irodában.
-Mert? Hol voltál?
-Ja, csak levegőztem egyet- most nem mondom el neki az igazat, de nem is hazudok, mert a levegőn voltam végülis.
-Oookééé.- elég furcsán nézett rám.
-Van még valami?
-Nincs és szerintem mára ennyi is volt. Én megyek haza.- ekkor pittyent a telefonom. Chris volt az.
"-Lent várlak a kávézóban."
"-Megyek!"
Elmosolyodtam az üzeneten. Gondolom Emily is látta.
-Nocsak, nocsak. Ki mosolyogtatott így meg?- ez gáz. Most mit mondjak?
-Senki...- na jó ezt nem fogja bevenni.
-Aha, el is hiszem!-tudtam.
-Jó igazából egy férfi. Majd később elmesélek mindent, de most mennem kell.- nem vártam meg mit reagál, gyorsan kirohantam a lifthez és lementem a kávézóba. Chris már ott várt engem.
-Szia!
-Áh, Doreen, szia! Köszi, hogy lejöttél!
-Ugyan. Na mondd mi ilyen sürgős?
-A hétvégi esténk. Beszéltem a menedzseremmel és ideadta a meghívókat. Az est témája az 1800-as évek lesz.
-Oh, szóval egy bál?- kezdtem izgatott lenni. Még sosem voltam bálon.
-Lényegében igen. Olyan lenne, mint a Bridgerton.- jó le kell nyugodnom. Imádom a Bridgertont és fangörcsöt fogok kapni.
-Mint a Bridgerton? Ez komoly? Imádom azt a sorozatot, az egyik kedvencem!
-Én is szeretem.- ahhh imádom.
-Úristen ruhát is kell vennünk.- jutott eszembe.
-Igen. Úgyhogy ha munka után ráérsz...
-Persze, hogy ráérek!- szakítottam félbe.
-Ez remek. Akkor munka után várlak a garázsban.
-Ott leszek!- és visszamentem az irodámba.