Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

16.rész

-Már fáj a lábam, nem pihenünk egy kicsit?- kérdeztem Christől, mert már egy jó 2-3 órája táncoltunk. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen önfeledten és összehangoltan tudunk táncolni egymással, de tényleg, mintha világi jóbarátok lennénk. Pedig még igazán keveset tudtunk egymásról, de mégis valahogy el tudtam magam engedni mellette.
-De, már mondani akartam.- elindultunk a terem végébe, ahol székek voltak. -Kérsz valamit inni?- kérdezte Chris, ahogy leültem.
-Igen, egy kis vizet.- mondtam.
-Rendben, hozom is, mindjárt jövök.- elment, én pedig figyeltem tovább azokat, akik még táncoltak. Egyszercsak valaki leült 3 székkel arrébb tőlem, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet, gondoltam csak pihen. Ja, hogyne.
-Mióta vagytok együtt?- kérdezte egy kellemetlenül ismerős hang.
-James?- akadtam ki. -Hát te meg mi a fenét keresel itt?- kérdeztem az exemtől.
-Mark régi barátom, még az egyetemről ismerem. És te? Látom befurakodtál a gazdagok világába. - mondta gúnyosan. Na már most, ezzel annyira felhúzott, hogyha Chris nem érkezett volna oda időben lekeverek neki egyet.
-Mi az, hogy befurakodtam magam? Már ne is haragudj, de a magánéletem pont nem rád tartozik!- kezdtem kioktatni.
-Ugyan már hisz mindig is ezt akartad. Szép ház, drága autó, ruhák. Most mondd, hogy nem élvezed.- nevetett rám.
-Mégis mit képzelsz magadról, hogy ilyeneket állítassz rólam? Mindazért amim van, én magam dolgoztam meg.
-Doreen, hagyd, nem éri meg.- csitított volna Chris, de már forrt bennem a düh. Aztán James Chrishez fordult és halkan beszélt hozzá.
-Mondd hogy szerzett meg magának? Még mindig olyan jó az ágyban?- na ez már több volt a soknál. Én akartam neki beverni egyet, de Chris megelőzött.
-Ne merészelj így beszélni róla mégegyszer, mert legközelebb többet kapsz! Menjünk Doreen.- fogta meg a kezem. Azon csodálkoztam egyedül, hogy senki sem vette észre a kis jelenetünket, pedig Jamesnek még az orra is vérzett kicsit, nem mintha sajnálnám.
-Ezt még visszakapod Evans!- mondta James, mikor elindultunk, de már nem néztünk vissza rá.
Felértünk a szobánkba és egyből levettem a magassarkúm, mert már nem bírtam benne menni. Chris levetette a zakóját, majd a nyakkendőjét szinte letépte a nyakáról. Nagyon ideges volt.
-Hé, öhm... Sajnálom az előbbit! Én nem tudtam, hogy James ismeri Lavenderéket. Ha tudtam volna...
-Ha tudtad volna, mi, Doreen?- nézett rám szúrós szemekkel, amit még sosem láttam tőle. Bevallom rosszul esett.
-Én, csak... Nem tudom... Annyira kínos volt az egész, nem volt valami szerencsés, hogy találkoztál vele. Félek ez ki fog hatni a hétvégére.- kezdtem el magyarázni.
-Inkább örüljön, hogy nem kapott többet! Hogy mer ilyeneket mondani rólad? Megáll az eszem és még neki állt volna feljebb. Mekkora egy seggfej. - Chris nagyon ideges volt, láttam rajta, lángolt a feje. Esküszöm egy pillanatra még lángokat is láttam a hajából feléledni.
-Világ életében az volt. -törtem meg a csendet egy idő után.
-Honnan ismered?- kérdezte Chris.
-Ő az exem.- vallottam be. -Borzalmas személyiség, a kapcsolatunk alatt szinte szörnyeteggé vált, már nem ismertem rá, pedig az elején nagyon kedves volt és figyelmes.
-Bántott valaha?- erre a kérdésére nem tudtam hogy reagáljak. Bízom benne annyira, hogy elmondjam az egyik olyan titkomat, amit szinte senki sem tud?
-Mostmár vége. Én azt mondom tegyük el magunkat holnapra.- inkább most nem mennék bele a részletekbe, talán egyszer.
-Ahogy akarod.- nézett rám megértően.-Elmegyek zuhanyozni.- mondta végül.
-Rendben, menj csak. -én pedig leültem az ágyra. Olyan gyönyörű volt ez a lakosztály, hogy fel sem fogtam bár most ez kicsit sem érdekelt. Egyre csak a régi, rossz emlékeim jártak a fejemben Jamesről. Fel-le járt a lábam idegességemben. A telefonom pittyenése zökkentett ki. Emily volt az, kérdezte milyen volt a mai nap. Nem nagyon tudtam mit írni erre, azt írtam, hogy majd felhívom reggel. Mire idáig eljutottam Chris végzett is.
-Mehetsz.- mondta nekem.
-Oké.- megfogtam a neszeszeremet, kivettem a pizsamámat a bőröndből, ami egy bézs színű, spagettipántos felsőből és egy ugyanolyan színű rövidnadrágból állt, ami alján csipke volt és elindultam a fürdőbe. Hatalmas volt a fürdőszoba, nem meglepő módon. Volt egy sarokkád benne, ám most ezt nem fogom használni, kettő mosdókagyló egymás mellett, egy esőztetős zuhanyzó és egy hatalmas tükör. A csempe alul fekete, felül fehér volt, nagyon hangulatos volt a néhány műnövénnyel együtt. Lemostam a sminkem aztán beléptem a zuhany alá. Percekig csak folyattam magamra a meleg vizet hátha segít, de végül inkább csak kiszálltam, megtörölköztem és felöltöztem. Fogat mostam még és utána kijöttem. Ahogy visszaléptem a hálószobába Christ sehol se láttam. Egyszercsak belépett a nappali felől.
-Megágyaztam magamnak a nappaliban.- mondta én meg csak pislogtam rá.
-Minek?- kérdeztem. -Elég nagy ez az ágy, elférünk rajta ketten is.- és tényleg az volt, egy hatalmas franciaágy baldachinnal körülvéve.
-Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad, inkább kint alszom.
-Nem, dehogy. Én erezném magam kellemetlenül, hogy te ott alszol kint.- ellenkeztem vele.
-Így lesz a legjobb.- mondta.
-De nem! Aludhatsz itt, megengedem.-vitáztam volna, de sarkonfordult és kiment.
-Jó éjt, Doreen!- kiabálta be.
-Nekem tuti jó lesz, neked már kevéssé, de ha ilyen makacs vagy, akkor aludj kint!- zártam le a beszélgetést és hajtottam be az ajtót. Lekapcsoltam a villanyt és le is feküdtem.