Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

12.rész

Chris este írt egy üzenetet:
"Tudom most össze vagy zavarodva és nem értessz semmit. Ha eljössz velem a Lavender estre, ígérem utána mindent elmondok. Azért sem haragudnék, ha nem jönnél el. Csak ennyit akartam. Remélem holnap látlak a cégnél. Jó éjt!"
Vagy százszor elolvastam, de még mindig nem tudom mit kéne írnom vissza neki. Én a holnapomat úgy terveztem, hogy kiveszem a fodrász és a körmös miatt meg hogy fel tudjak készülni a hétvégére. Most 0:45 van és nem tudok aludni. Csak ülök az ágyban és a telefonomat bámulom. Annyira gomdolkodom, hogy azt se veszem észre, hogy a telefonom kikapcsolt és vak sötét van. Jó lenne elmenni a hétvégén a Lavender-házba, de most valahogy nem bízom meg Chrisben annyira, mint eddig. Amikor először megláttam tudtam ki ő, hiszen anya mesélt róla. Néhány filmjét is láttam, főleg a Marvel filmeket, de azt nem tudtam, hogy nálunk fog dolgozni. A kezdeti meglepődöttségem igaz volt. De akkor ezek szerint Chris előre tudott mindent. De mégis miért? Vajon a címlapfotókat is ő intézte? Scott tudott erről? Annyi kérdésem van és egy választ sem tudok. Anyámat nem hívhatom fel az éjszaka kellős közepén, ahogy Scottot se. Mitévő legyek?
Végül eldöntöttem, hogy reggel bemegyek a céghez, beszélek Scottal, hogy a fél napot engedje el nekem. A fodrászt meg a körmöst nem akarom lemondani az utolsó percben, a kozmetikussal nincs nagy probléma, mindig sokan vannak nála, szerintem nem baj, ha pihen. Ha Chrisel összefutok állok elébe. A Lavender estet nem tudom még. De ez így estére elég, hogy tudom mit fogok tenni holnap. Így már el tudtam aludni.
Reggel 8-kor a telefonom idegesítő hangjára keltem. Most nem volt valami kellemes reggelem, mert keveset aludtam. Sokszor felkeltem este, volt rémálmom is. Ahogy végre kikászálódtam az ágyból lementem reggelizni. Gyorsan összedobtam egy kis rántottát. Főztem kávét is. Ezeket gyorsan elfogyasztottam, aztán felmentem mosdóba meg fogat mosni. Megfésültem a hajam. Most nem csinálok vele semmit, csak hagyom úgy ahogy van. Aztán jöhetett a ruhaválasztás. Ma egy sötétzöld szövetnadrágot, fehér inggel, amit betűrtem a nadrágba és egy ugyanolyan sötétzöld blézert vettem fel a sötétzöld magassarkúmmal. Feldobtam pár ékszert, elővettem egy fehér táskát, amibe a fontos dolgaimat tettem. Egyszer csak eszembe jutott, hogy Chrisel jöttem haza, így nincs itthon a kocsim. Oh, bakker! Most hívhatok egy taxit. Nem kellett sokat várnom rá, de nem szeretek taxizni. Mindegy bejutottam a céghez. Egyenesen mentem fel Scott irodájába, hogy még véletlenül se találkozzak Chrisel.
Bekopogtam.
-Gyere!- szólt ki Scott.
-Szia, jó reggelt!- szólítom meg.
-Áh, Doreen! Szia! Mi újság? Hogy hogy itt vagy?- érdeklődik.
-Csak azt szeretném kérni, hogy délutánra engedj már el. Péntek is van meg fodrászhoz és körmöshöz kell mennem.
-Csak nem a Lavender est miatt?- most erre nem nagyon tudtam mit mondani.
-Öh, elengedsz?- nem akartam magyarázkodni.
-Persze, menj csak szépülni!- mosolygott rám.
-Jó, köszönöm.- jó ezt megúsztam.
Majd visszamentem az irodámba. Emily nyitott be.
-Jó reggelt, Doreen!
-Áh, szia Emily!
-Mi van mostanában veled? Alig beszélünk. Amióta Chris itt van szinte semmit sem.
-Oh Emily, hidd el sajnálom. Most viszont nagy szükségem van rád. Elmesélek valamit, de szigorúan bizalmasan kell kezelned!- úgy érzem vele, mint külső szemlélő meg tudnám beszélni. Nagy szükségem van rá.
-Jó, persze! Mondd csak!
És el kezdtem neki mesélni mindent az elejéről.